2013. november 29., péntek

7. fejezet

Sziasztok,meg is hoztam a kövit!A következő 1 komment után érkezik meg hozzátok!:)Jó olvasást,Drágáim!

~Sam~
Ott álltam a letakart apukám előtt,és csak sírtam.Arra tudtam gondolni,hogy már nem beszélhetek vele többet.Egyre jobban azon járt az agyam,hogy anya mi a fészkes fenéért nem jött még el.Azt sem tudom,hogy hol van!Ekkor megcsörrent a telefonom.
-Mondd gyorsan Zayn!-szipogtam halkan.
-Én nem Zayn vagyok,hanem az anyád!-mondta a vonal túlsó felén,kicsit sem kedves hangon Jenna Rose McCurdy,azaz az anyám.
-Mit szeretnél?Esetleg bedughatnád a segged a halott férjedhez!-kiabáltam vele.
-Samantha,nem tűröm ezt a hangot!Csak azért hívtalak,hogy közöljem veled,hogy Amerikában vagyok a nevelőapáddal.Örültem volna,ha el tudsz jönni hozzám,hogy bemutassam neked.
Itt lett végem.Anyának pasija van?Hát akkor ezért  akart apa elválni tőle!Rá sem tudok többet nézni erre a nőre!
-Takarodj az életemből!-mondtam zokogva,majd lecsaptam a telefont.Nem tudtam,hogy kihez forduljak.Zayn-t mindig leterhelem a gondjaimmal,csakúgy,mint a két lányt.A srácokhoz nem nagyon akarok menni.Már csak Jeremy van.Na,egy próbát megér!Tárcsáztam gyorsan a számát.
-Jer,nem tudnál értem jönni a kórházba?
-De,persze Tücsök.Mindjárt ott vagyok!-azzal le is tette a telefont.
Tényleg keveset kellet rá várnom,mindössze 10 percet,és már ott állt előttem a kocsijával.
-Egy fuvart?-mondta,mintha tényleg egy dögös kamionsofőr lenne.
-Benne vagyok-válaszoltam mosolyogva.
Behuppantam mellé.Adott két fuszit az arcomra,megölelt,rám mosolygott,majd elindultunk.
-Na,mi a baj Törpilla?-fogta meg a kezem.
-Anya!Amerikában van a pasijával...
-Mi?Rose-nak pasija van?-döbbent le teljesen Jer.
-Aha,ezért akartak apáék elvá...-mondtam volna,de barátom nem hagyta,hogy befejezzem.
-Na,jó,elég ebből!Most elmegyünk kajálni,mert 2 nap alatt többet fogytál,mint egy normális ember egy hónap alatt.
-Ezek szerint én nem vagyok normális?-nevettem el magam.
-De-de,csak vékony.Jó lesz a meki?
-Hogyne!Csak lépjünk le innen!-mondtam keservesen somolyogva.
Megkajáltunk,és elindultunk hazafele.Reméltem nem lesz otthon senki.Most arra vágyom,hogy egy kiadós sírás után elaludjak az ágyamba,de az is megtenné,ha be kéne mennem dolgozni.De amilyen az én szerencsém persze,hogy mindenki otthon volt.Amikor beléptem az ajtón mindenki furán nézett rám,hiszen nevettem.Nem értették,hogy hogy lehetek boldog.Nem voltam az,csak próbáltam erős maradni.Egy kicsit sikerült is.A srácok egyből agyonölelgettek.Kivéve Zayn-t.Nem értettem,hogy mi a baja.De valami volt,hiszen láttam az arcán.
-Mi a baj Zayn?-fordultam a végén hozzá.
-Semmi-húzta el a száját.Nagyon nem tetszett ez nekem.
-Na,mondd hát!-majd karonfogva elhúztam a konyhába.Szembefordultam vele,és mélyen a szemébe néztem.
-Mondd el,hogy mi bánt!Nekem elmondhatod!-vettem be a kiskutyaszemeket.
-Az,hogy Jeremy-t hívtad,nem pedig engem...-hajtotta le a fejét,mint egy ártatlan kisgyermek.
-Komolyan?
-Hát...nem egészen.Tudod,szerelmes vagyok...
-Tényleg,ez jó hír!Kibe?-kezdtem a kérdezősködést.
A válasza...hát,hogy is mondjam...-a válasza egy CSÓK volt.Megcsókolt!Hihetetlen volt!Édes ajka gyengéden szántotta végig az enyémet.Tudom,hogy leszbikus voltam,de igen,csak voltam...Viszonoztam gesztusát.Ezt elhinnem is nehéz.
-Szeretlek Sam!Nem tudom,hogy most mit gondolsz,de én végre kimondtam azt,amire már nagyon régóta vártam...
-Zayn!Azt gondolom,hogy ez kölcsönös.Eddig nem tudtam,de te felnyitottad a szemem.Ezt köszönöm!-a mondatom végén újra megcsókoltam.
-Ti meg mit csináltok?-jött be Liam.
-Azt,aminek látszik-mondtam szexin,aztán elnevettem magam.Hiába minden bánat végre van valaki,aki tényleg szeret,és elfogad olyannak,amilyen vagyok.
-Srácok!Ti most együtt vagytok?-értetlenkedett tovább drága barátom.
Egymásra néztünk,majd megszólaltam.
-Igen-mondtam ki lassan,de magabiztosan ezt az egy szót.
-De Sam!Te leszbikus vagy!-nyögte ki világfájdalommal az arcán.
-Hát,úgy tűnik,hogy már nem-mosolyodtam el.
Ekkor Zayn előhúzott a háta mögül egy szál vörösrózsát.Én egyből a nyakába ugrottam boldogságomba.
-Na,egy képet az újdonsült ifjú párról-kuncogott Li,majd előkapta telefonját.Zayn megfordult,majd felvett a hátára.Mind a ketten elmosolyodtunk a kép készülésekor.Valahogy most minden(Apát és Anyát kivéve)tökéletes.Vajon meddig marad minden így?

2 megjegyzés: