7. fejezet

Sziasztok,meg is hoztam a kövit!A következő 1 komment után érkezik meg hozzátok!:)Jó olvasást,Drágáim!

~Sam~
Ott álltam a letakart apukám előtt,és csak sírtam.Arra tudtam gondolni,hogy már nem beszélhetek vele többet.Egyre jobban azon járt az agyam,hogy anya mi a fészkes fenéért nem jött még el.Azt sem tudom,hogy hol van!Ekkor megcsörrent a telefonom.
-Mondd gyorsan Zayn!-szipogtam halkan.
-Én nem Zayn vagyok,hanem az anyád!-mondta a vonal túlsó felén,kicsit sem kedves hangon Jenna Rose McCurdy,azaz az anyám.
-Mit szeretnél?Esetleg bedughatnád a segged a halott férjedhez!-kiabáltam vele.
-Samantha,nem tűröm ezt a hangot!Csak azért hívtalak,hogy közöljem veled,hogy Amerikában vagyok a nevelőapáddal.Örültem volna,ha el tudsz jönni hozzám,hogy bemutassam neked.
Itt lett végem.Anyának pasija van?Hát akkor ezért  akart apa elválni tőle!Rá sem tudok többet nézni erre a nőre!
-Takarodj az életemből!-mondtam zokogva,majd lecsaptam a telefont.Nem tudtam,hogy kihez forduljak.Zayn-t mindig leterhelem a gondjaimmal,csakúgy,mint a két lányt.A srácokhoz nem nagyon akarok menni.Már csak Jeremy van.Na,egy próbát megér!Tárcsáztam gyorsan a számát.
-Jer,nem tudnál értem jönni a kórházba?
-De,persze Tücsök.Mindjárt ott vagyok!-azzal le is tette a telefont.
Tényleg keveset kellet rá várnom,mindössze 10 percet,és már ott állt előttem a kocsijával.
-Egy fuvart?-mondta,mintha tényleg egy dögös kamionsofőr lenne.
-Benne vagyok-válaszoltam mosolyogva.
Behuppantam mellé.Adott két fuszit az arcomra,megölelt,rám mosolygott,majd elindultunk.
-Na,mi a baj Törpilla?-fogta meg a kezem.
-Anya!Amerikában van a pasijával...
-Mi?Rose-nak pasija van?-döbbent le teljesen Jer.
-Aha,ezért akartak apáék elvá...-mondtam volna,de barátom nem hagyta,hogy befejezzem.
-Na,jó,elég ebből!Most elmegyünk kajálni,mert 2 nap alatt többet fogytál,mint egy normális ember egy hónap alatt.
-Ezek szerint én nem vagyok normális?-nevettem el magam.
-De-de,csak vékony.Jó lesz a meki?
-Hogyne!Csak lépjünk le innen!-mondtam keservesen somolyogva.
Megkajáltunk,és elindultunk hazafele.Reméltem nem lesz otthon senki.Most arra vágyom,hogy egy kiadós sírás után elaludjak az ágyamba,de az is megtenné,ha be kéne mennem dolgozni.De amilyen az én szerencsém persze,hogy mindenki otthon volt.Amikor beléptem az ajtón mindenki furán nézett rám,hiszen nevettem.Nem értették,hogy hogy lehetek boldog.Nem voltam az,csak próbáltam erős maradni.Egy kicsit sikerült is.A srácok egyből agyonölelgettek.Kivéve Zayn-t.Nem értettem,hogy mi a baja.De valami volt,hiszen láttam az arcán.
-Mi a baj Zayn?-fordultam a végén hozzá.
-Semmi-húzta el a száját.Nagyon nem tetszett ez nekem.
-Na,mondd hát!-majd karonfogva elhúztam a konyhába.Szembefordultam vele,és mélyen a szemébe néztem.
-Mondd el,hogy mi bánt!Nekem elmondhatod!-vettem be a kiskutyaszemeket.
-Az,hogy Jeremy-t hívtad,nem pedig engem...-hajtotta le a fejét,mint egy ártatlan kisgyermek.
-Komolyan?
-Hát...nem egészen.Tudod,szerelmes vagyok...
-Tényleg,ez jó hír!Kibe?-kezdtem a kérdezősködést.
A válasza...hát,hogy is mondjam...-a válasza egy CSÓK volt.Megcsókolt!Hihetetlen volt!Édes ajka gyengéden szántotta végig az enyémet.Tudom,hogy leszbikus voltam,de igen,csak voltam...Viszonoztam gesztusát.Ezt elhinnem is nehéz.
-Szeretlek Sam!Nem tudom,hogy most mit gondolsz,de én végre kimondtam azt,amire már nagyon régóta vártam...
-Zayn!Azt gondolom,hogy ez kölcsönös.Eddig nem tudtam,de te felnyitottad a szemem.Ezt köszönöm!-a mondatom végén újra megcsókoltam.
-Ti meg mit csináltok?-jött be Liam.
-Azt,aminek látszik-mondtam szexin,aztán elnevettem magam.Hiába minden bánat végre van valaki,aki tényleg szeret,és elfogad olyannak,amilyen vagyok.
-Srácok!Ti most együtt vagytok?-értetlenkedett tovább drága barátom.
Egymásra néztünk,majd megszólaltam.
-Igen-mondtam ki lassan,de magabiztosan ezt az egy szót.
-De Sam!Te leszbikus vagy!-nyögte ki világfájdalommal az arcán.
-Hát,úgy tűnik,hogy már nem-mosolyodtam el.
Ekkor Zayn előhúzott a háta mögül egy szál vörösrózsát.Én egyből a nyakába ugrottam boldogságomba.
-Na,egy képet az újdonsült ifjú párról-kuncogott Li,majd előkapta telefonját.Zayn megfordult,majd felvett a hátára.Mind a ketten elmosolyodtunk a kép készülésekor.Valahogy most minden(Apát és Anyát kivéve)tökéletes.Vajon meddig marad minden így?

6. fejezet

Sziasztok!Meg is hoztam a kövit.Tudom,hogy rövid,de nincs túl sok időm írni.
Jó olvasást,Drágáim!

~Sam~
A tegnap esti buli kiütött rendesen.Az ajándékosztás után Louis hozott nekünk italt.Persze,hogy a legerősebbet kevertette.Nem is ő lenne.Az utolsó emlékem mindössze az,hogy leülök egy fotelba.Jeremy pedig mellém jön.Nem igen kéne többször meginni az erős piákat.A múltkor is így jártam.
Reggel a földön ébredtem.Jeremy szobájában voltam egy hatalmas macival az oldalamon és betakarózva.
-Jó reggelt Hercegnő!-nyomott egy puszit homlokomra barátom,majd egy pohár vizet nyújtott felém és egy fejfájás csillapítót.
-Neked is,Jer!Te hogy-hogy ilyen fitt vagy korán reggel?-kérdeztem értetlenkedve.
-Te Drága,már 11  óra van.Azért keltettelek,mert telefonált a főnököd,hogy be kell menned dolgozni 13-ra.Valami fotózás lesz,de azt,hogy kivel azt ne is kérdezd.
-Jó,hogy szólsz!Na,én mentem öltözni.-azzal felpattantam a földről,megfogtam a macimat(mert minden bizonnyal az enyém :d)és átsétáltam a szobámba.
Ott álltam a szekrényem előtt egy szál fehérneműben,és azon gondolkodtam,hogy mi a fészkes fenét vegyek fel,amikor Niall berontott a szobámba Liam-mel,de én higgadtan nézegettem tovább a ruháimat.
-Sam!Ránk figyelnél végre?-csattant fel Liam.
-Persze-feleltem,majd rájuk pillantottam.Mind a ketten idegesek voltak.A fejük le volt izzadva,Niall szőke haja hozzátapadt a homlokához,Liam fején pedig kidagadt az ér.
-Nem vennél fel valamit?-kérdezte Niall,holott láttam,hogy tetszik neki amit lát.De minek legyek előttük szégyenlős fehérneműben,amikor már láttak fürdőruhában?A kettő majdnem ugyanaz,nem?
-Nem fontos...Na,rátérnétek végre a lényegre?
-Apukáddal baj van...méghozzá óriási!Azonnal be kell mennünk a kórházba.Tudjuk,hogy menned kell dolgozni,de csak tud várni a főnököd 1-2 órát!Vagy átteszi más időpontra...
Megállt bennem az ütő.Szerintem,ha az ember szüleivel történik valami automatikusan a legrosszabbra gondol.Na,ez játszódott le bennem is.Mi lett vele egyáltalán?Hogy van?Anyu tud róla?
-Sam,Sam..Jól vagy?!-rázogatta a vállam Harry és Louis.Valószínűleg elbambultam,és észre sem vettem,amikor bejöttek.
-Nem...Azonnal be kell mennem a kórházba.-mondtam,majd elsírtam magam,de nem foglalkozva a könnyekkel rohantam tovább a kijárat felé,hogy beüljek a kocsimba,és megcélozzam vele Édesapám tartózkodási helyét.De a tervem nem jött be,ugyanis leérve a lépcsőn Zayn,Lottie,Lily és Jeremy könnyes szemekkel öleltek át.Ők már biztos,hogy tudhattak valamit,hisz már Harry és Niall is sírt.
-Hercegnő,beviszlek,jó?-mondta Liam,amit csodálok,hogy ő kívülről erősnek mutatta magát.
Csak néhány szó Apáról.Mindenki ismeri,és mindenkinek  a szívéhez nőtt,hiszen sok időt eltöltött velünk,mindig elvitt minket valahova.Lottie-ék ismerik a legjobban a társaságból,mert én mindig is apás voltam,sokkal erősebb kapocs köt hozzá,mint Anyához.Ezért is vagyok ennyire fiús.
-Oké,de ugye ti is jöttök?-fordultam a többiek felé,mire ők egy-egy bólintással válaszoltak kérdésemre.
Kisétáltunk,majd beültünk az Audimba és elindultunk.

Fél órával ezelőtt
~Lottie~
Niall és Én bevonultunk a szobámba,és pont megcsókolt,amikor csörgött a telefon.Tiszta ideg voltam,hogy hogy merik félbeszakítani azt az eseményt,amire már olyan régóta várok.
-Igen?-szóltam bele a készülékbe.
-Ön Samantha McCurdy?-kérdezte egy férfi hang.
-Nem,én a barátnője,Charlotte Pucket vagyok.Miben tudok segíteni?
-Be kellene fáradniuk a kórházba,ugyanis Flynn McCurdy-t súlyos baleset érte.Kérem siessenek!-mondta majd letette.Semmi elköszönés,vagy valami.Hát,oké...De amint tudatosult bennem az előbb elhangzott néhány szó elsírtam magam.Szeretem Flynn-t,lassan már apám helyett is apám.Felküldtem Niall-t,hogy szóljon Sam-nek.Sajnálom szegényt!

~Sam~
Odaértünk a recepcióhoz.Nagyon ideges voltam.Mégis mi fog történni?
-Jónapot!Flynn McCurdy-hoz jöttem.Hol találom?-varázsoltam egy kedves mosolyt az arcomra.Valljuk be,nehezen sikerült...
-Az első emelet, sürgősségi osztály, 105-ös ajtó lesz az.
-Köszönjük.-mondta Liam,majd támogatóan karon fogott,mert láthatta rajtam,hogy mindjárt összeesek.
Felérve bekopogtam,majd félve nyitottam ki az ajtót.Féltem,hogy mi fog fogadni,féltem,mert nem tudtam,hogy most mi lesz.Féltem,mert talán elveszíthetem az édesapám.
Bent egy ágy volt,egy tévé,három kanapé és egy fürdő.Az ágyon Apa feküdt.Közelebb mentem hozzá,majd leültem a kanapéra megfogtam a kezét,majd beszélni kezdtem hozzá.
-Szia,Apa!Én vagyok az,Kistücsök!Remélem jól vagy...Remélem felépülsz...Remélem nem hagysz itt-mondtam szipogva.Ekkor nyitott be egy orvos.
-Jónapot!Ön Samantha McCurdy?
-Igen én vagyok.Mi történt az édesapámmal?-kérdeztem sírva.
-Nos...Nem tudom,hogy tudott-e róla,de a szülei a válás küszöbén álltak.Mr.McCurdy elment kiszellőztetni a fejét,és amikor az egyik zebrán sétált volna át jött egy részeg,bedrogozott sofőr,és elgázolta.Az állapota  folyamatosan romlik,nem sokáig tudjuk életben tartani.Őszinte részvétem!-motyogta a doki.
A lelkembe döfött,hogy elmondta a történetet.Az Apám meg fog halni.Minden bizonnyal még ma.Én szeretnék itt lenni vele utoljára,fogni a kezét,és úgy,ahogy ő régen,most én mondanék neki mesét.Elmesélném,milyen volt,amikor megtanított biciklizni,vagy olvasni,vagy cipőtkötni.Elmesélném,hogy mennyire szeretem,és elénekelném a kedvenc dalát.Sírvafakadnék,amikor mindennek vége,és addig ölelném magamhoz,amíg tudatosul bennem,hogy meghalt.
-Sam!Most magadra hagylak,jó?-kérdezte tőlem Zayn,és kiment.
És elkezdtem a mesét.

A dal végén tényleg vége lett.Az az ember,akit a világon a legjobban szerettem meghalt.Zokogva borultam Zayn nyakába,aki szintén könnyezett,de megpróbált csitítani.

-Csak egy álom marad,hogy újra megöleljem.-suttogtam halkan.

5. fejezet

Sziasztok!Meg is jöttem a következő fejezettel.A kép,amit láttok,annak is szerepe lesz a fejezetben,de többet nem szeretnék elmondani,majd minden kiderül.Minden esetre jó olvasást kívánok,drága Olvasóim!<3

~Sam~
Ma van a barátságfordulónk.Már alig várom,hogy örömöt lássak barátaim arcán.A srácok is kapnak ajándékot,de az legyen az én titkom,hogy mit.
Vidáman ébredtem,mert mellettem feküdt egyik legjobb barátom.Megmosolyogtat,hogy milyen édesen alszik.Ahogy a nap megsüti kreol bőrét,és csillog rajta a fény.Magam is megdöbbentőnek találom,hogy miért lett hirtelen ilyen vonzó számomra,hiszen én leszbikus vagyok.
-Jó reggelt,Tücsök!-suttogta Zayn.
-Neked is!-motyogtam,majd elfordultam,mivel nem a legkellemesebb az ember lehelete reggel.
-Azonnal nyisd ki az ajtót Sam!Érted?Most!-hallottam meg Lottie hangját a dübögéssel párhuzamosan.Nehezemre esett kikelni az ágyból.
-Mivan?-kérdeztem nem túl kedvesen.
-Itt a reggelid!-mosolyodott el szőke barátném.
-Te szemét!-nevettem el magam,és igen,egyből sikerült felébresztenie engem az imádnivaló palacsintájával.
-Lent vár Jer.Elvisz valahová.
-Okés.Na,de tűnés a szobámból!-mondtam viccesen.
Felöltöztem egy otthoninak nevezhető ruhába és lesétáltam a lépcsőn.És Jeremy tényleg várt.Nagyon.Olyannyira,hogy a tévében nézte a Spongebob-ot.Hirtelen ötlettől vezérelve nekifutottam és ráugrottam a kanapén ülő barátomra.
-Basszus,megőrültél?-nézett rám hatalmas szemekkel.
-Á,dehogy is!Csak egy kicsit-röhögtem.
-Na jól van csajszim!Indulunk vásárolni.De előtte szóljál Lilynek is.Én nem tudtam kirángatni az ágyból.
-Ho-hó!Na,majd meglátjuk,hogy kinek kel fel.-mondtam önelégülten,és elindultam Lil szobája felé.Betörtem az ajtaját és megfogtam a lábát,majd lehúztam a kényelmet jelentő ágyáról.Oké,most nehogy azt higgyétek,hogy agresszív vagyok,mert nem,csak reggelente mindig ilyen kedvembe vagyok.
-Naa,ezt most miért kaptam?-emelte rám a tekintetét.
-Mert máshogy nem lehet téged felébreszteni-mosolyogtam.
-Na,szedd össze magad,és indulunk vásárolni.
-De Sam,mit vegyek fel?-nézett rám kiskutyaszemekkel.
Elkezdtem a szekrényében kutakodni,majd a kezembe akadt egy nagyon csinos ruhán,amit oda is adtam neki,majd én is átöltöztem,pedig nem is olyan régen vettem fel azt,ami most rajtam van.Meg is lett,hogy mit veszek fel.
-Indulhatunk?-jött hozzám Jer.
-Persze!Hova megyünk?-érdeklődtem kedvesen,mit sem sejtve,hiszen minden évben,amikor a barátságfordulónk volt mindig vásárolással csaltak el itthonról,épp ezért hoztam el  a táskámban az összes ajándékot becsomagolva.
-Vásárolni.-kacsintott rám Lily.
Nagy meglepetésre mégis csak boltba mentünk,nem pedig bulizni.Mindegy,majd este.

-Sam!Cicám,menj és öltözz fel csinin.Nagyon csinin!-kiáltott Harry.
-Nem vagyok macska!-szidtam össze azonnal,mire Niall Lottie mellé állt és súgott neki valamit,mire Charlotte elvörösödött.Sejtettem,hogy mi lehetett az.
Gyorsan megint átöltöztem.Leérve Lottie mosolygott rám csodás ruhakölteményében,majd szorosan megölelt.Már csak Lil-re vártunk.Mire letopogott a fekete koktálruhájában.Kissé alulöltözöttnek éreztem magam hozzájuk és a fiúkhoz képest is.
-Na,hova megyünk?-kérdezte mostmár Lou drágám.
-Majd meglátjátok.
Egy klubba értünk,ahol Zayn egy-egy pohár felessel ajándékozott meg minket.Lassan az ajándékozásra került a sor.Az én ajándékomnak mindenki örült.(Én azokat kaptam,amiket a fenti képen láthattok.)Kaptam egy fehér magassarkút,és Adidas cipőket,amiket már rég kinéztem magamnak.

Untitled #1 

4.fejezet

Sziasztok!Nagyon ritkán tudok hozni most részeket,mert nagyon sok a dolgom.De van,hogy leülök a gép elé 2 óra hosszára,és megszületik egy fejezet.Ez most is így van.Na,Drágáim,Jó olvasást! :*

~Sam~
Egy új nap.Egy újabb fárasztó reggel.És újra 6 órakor fent vagyok,de ez most azért van,mert ma van az ELSŐ MUNKANAPOM.Alig várom.Amanda tegnap este felhívott és közölte,hogy ma egy hírességgel kell a kamera elé állnom.Izgatott vagyok,mert nem mondták,hogy ki lesz az.
Uram isten!A zuhany alatt állok fél órája és elfogok késni!Azt sem tudom,hogy mit vegyek fel!Lottie-t és Lil-t nem kelthetem fel.Az már bunkóság lenne.Á,meg is van az a nagyszerű találmány,ami segíteni fog.Az internet.
Gyorsan elolvastam,hogy:
-Nuku smink.
-Tökmindegy,hogy milyen ruhába toppansz be.
-A frizurádat is helyre állítják.
Ezek alapján csak egy farmergatyát és egy trikót vettem fel edzőcipővel.
Gyors léptekkel közelítem meg az épületet.A buszon  elaludtam,de aztán felriadtam és egy megállóval arréb szálltam le,mint kellet volna.Ezért végkép késésben voltam.
Az épületbe beérve Amanda fogadott,majd elvezetett egy hatalmas stúdióba,ahol leültetett egy székre és kezdetét is vette a szépítésem.
-Drágaságom!Kezdünk!-kiabált oda Amanda.
Felpattantam a székről,majd megnéztem magam a tükörbe készített rólam egy képet az egyik sminkes,és már mentem is,hogy megismerjem a partneremet.
Amanda és....TAYLOR LAUTNER figyelt engem,hogy mit tevékenykedek.
-Sam Ő itt Taylor.Taylor Ő pedig Sam-mutatott be minket gyorsba főnököm.
-Örvendek-mosolyodott el szeretett sztárom.
Ja,igen,gyorsan azért elmondanám,hogy Taylorért való rajongásom akkor kezdődött,mikor gyerekkorunkba együtt utaztunk repülőn,és egymás mellett ültünk.Aztán jöttek a filmjei,amiket szintén imádtam.
Elkezdődött a fotózás.Temérdek képet csináltak.Milliószor átöltöztem,és még ennél  is többször ültem a sminkes és fodrász székében.
A végeredmény egész jó lett.A legjobb kép az,ami nagyon spontán jött,mivel a képen Taylor magához ölel.
Aranyos srác.Nekem bejön.Mármint nem Úgy.Oké,helyes,meg minden,de nekem nem jön be,mint srác,meg amúgy sem.
A legutolsó fényképezőgép kattanásra várva az ajtón Taylor Swift nyitott be.Igen,vele is készült kép. :)

 Íme a készültekből pár kép. :)

A fotózás végén telefonszámot cseréltünk,majd Taylorral elmentünk kávézni.Az a csaj elképesztő.Annyira közvetlen.Vicces,és még aranyos is.Van egy olyan gondolatom,hogy ez a barátság,ami köztünk lesz,vagy van az tartós nem pedig futó.
Hazaérve barátnőim letámadtak.Nem kaptam levegőt a sok kérdéstől,amit feltettek.
-Na,kivel voltál?
-Nem fogjátok elhinni...
-Mondd már-kiabálta le a fejem Lily.
-Nyugi!Taylor...Lautner és Taylor...Swift.
-MI???-visította el magát Lottie.
-Igazat mondok!

-Te jó ég!És van képed?-csatlakozott a beszélgetésünkhöz Jeremy is.
-Még telefonszámom is.-nevettem el magam.
Jó volt látni,ahogy barátaim felpörögtek.És eszembe jutott,hogy holnap lesz a 17. barátság évfordulónk a csajokkal és a 4. a srácokkal.Sürgősen be kell szereznem nekik valami személyes ajándékot.Felviharoztam a szobámba,majd szóltam Zayn-nek.
-Zayn!Gyere!-kiabáltam el magam.
-Itt is vagyok-toppant be a szobámba.
-Mi a baj Tücsök?-huppant le mellém az ágyra.
-Tudod,hogy holnap lesz a csajokkal a barátságfordulónk és el kéne mennünk vásárolni...plusz már ki is néztem valakinek valamit.-hadartam el egy szuszra.
-Rendben,elviszlek.Amúgy milyen volt ma a fotózás?
-Nagyon jó!Képzeld!Taylor Lautnerrel és Taylor Swiftel volt.-meséltem teljesen fellelkesülve.
-Wow!Én is ismerem őket!Hívjuk őket vásárolni?
-Oké!

A plázába érve a két Taylor maskarába öltözve már várt minket.Két-két puszival,a srácok felől kézfogással köszöntöttük egymást.Kezdetét vette a nagyvásárlásunk.A srácoknak sapkákat vettem,Lily-nek ruhát,Lottie-nak is ruhát.Ezekhez még telefontokot vettem nekik,mivel annyiszor leejtik,és az iPhone nem egy olcsó telefon. Zayn-nek pedig egy telefont a régije helyett.Mivel a srácok,Zayn és a csajok ajándéka nem egyenlő árértékű,

ezért vettem Louisnak egy répás és egy Coca Cola-s pizsamát,Harrynek a tetoválószalonba 2 kupont,Liamnek napszemüvegeket,Niallnek pedig egy hónapos kupont a helyi kedvenc cukrászdájába.A lányoknak pedig 3-3 pár cipőt.Na,én kész is vagyok.Jaj,de elfáradtam!
-Zayn!Megyünk haza?-pislogtam fáradtan.
-Ne menjetek!-kapcsolt azonnal Taylor barátném.
-Gyertek el hozzánk.Akkor mindenki jól jár.-ajánlottam fel.
-Sajnálom gyerekek,de én nem tudok menni.Holnap forgatásom lesz.-sajnálkozott Lautner.
-Akkor máskor.Szia-köszöntem el tőle,mire magához vonva megölelt és belepuszilt a fülembe.Ja,ő még nem is tudja,hogy leszbikus vagyok.
-Sziasztok-búcsúzott,majd eltűnt.
Beülve a kocsiba én a hátsóülésre szorultam,mivel átadtam a helyemet újonnan szerzett barátnőmnek,és értelem szerűen Zayn vezetett.Én idő közben elaludtam.
Karokat éreztem magam körül,de lusta voltam kinyitni a szemem.Felemeltek,majd éreztem,hogy emelkedek,majd letesznek a pihe-puha ágyikómba,és puszit nyom az arcomra,majd mellém bújik.
Egyből megismertem,hogy ez bizony Zayn.Jellegzetes illata az orromba kúszott és nem engedett fogságából.Feléfordultam,és anélkül,hogy kinyitottam volna szemem megszólaltam.
-Szeretlek Zayn!-suttogtam,majd hozzábújtam.
-Én is Tücsök!-viszonozta kijelentésemet.

~Zayn~
Vajon komolyan gondolta?Tudom,hogy szeret,de mint barátot.De nem érez vajon többet?Tudom,hogy leszbikus,de észrevettem,hogy 2 hónapja nem volt senkije.Itt van most Taylor.Én az ő helyébe már rég rámozdultam volna,mint azon a bulin a múltkor.Szerintem nem sokáig fog tartani neki ez a fajta vonzódása.Viszont nem akarom elveszíteni a barátomat.Szeretem őt.Úgy,mint barátot és úgy,mint szerelmet.

~Jeremy~
Taylor Swift betoppant a házunkba.Azt hittem,hogy megőrülök.Oké,elmagyarázom.17 éve 3 lánnyal vagyok körülvéve,és a fiús énem akkor kezdett visszatalálni hozzám,amikor megismertem a srácokat.A lányos énem az inkább az,hogy lelkizős vagyok,viszont vásárolni mindig is utáltam.Lily-t imádom,de néha nagyon sok,hogy egyfolytában beszél.Egyedül Zayn az,aki tartotta bennem a lelket.Ezért jó haverom.Immár 17 éve.Sam viszont mindig fiús volt.Vele mindig megtaláltam a közös hangot.Nem is tudom,hogy mennyit verekedtünk együtt.Lily-vel is voltak harcaim,de korántsem olyan,mint Tücsökkel.Imádom azt a lányt.

3. fejezet

Sziasztok!Bocsánat a sok késésért,de nagyon elfoglalt lettem mivel beindult a suli,mint nektek is.De most egy hosszú résszel jöttem,igaz nem történik benne nagyon semmi sem,de ezt majd ti eldöntitek.Jó olvasást! :*

~Lily~
Sam elment futni,Jeremy pedig utána szedte a sátorfáját,mert elvileg valami fontosat akar neki mondani.Na,arra nagyon kíváncsi leszek!Lottie,a fiúk és én pedig eszeveszett röhögésbe kezdtünk,mikor Harry kilépett a drága Sam ruháiban.És igen,még ki is sminkelte magát.És igen,még jól is állt neki.Fura nem?Még Hazza a száját törölgette,hogy leszedje magáról a vörös rúzst én addig elmentem felvenni valami normális ruhát.Kisebb sikerem lett a srácok körében,amikor a köldökömet kimutató fehér felsőmben és rövidgatyába kitipegtem hozzájuk.Louis odavágta magát mellém,majd magához szorított.
-Úgy imádunk Lil!De mi lenne,ha egy kicsit rövidebb gatyát vennél fel?-vonogatta szemöldökét Lou.
-Ennél rövidebbet?Öt fiú előtt?Álmodj róla Tomlinson!-háborogtam mérgemben.
-Jólvanna!Tudod,hogy csak vicc volt!Így is dögös vagy!Majd meglesünk mi fürdőruhába!-kiabált oda Niall,a semmiért,hiszen tőlem kb. 1,5 méterre volt.
-Halkabban szöszi!Te inkább csak egyél.-utasította Lottie,aki szintén szöszi.Ja,és Niall mindig mérges rá,ha leszöszizi,mert állítása szerint,így hülyének mutatja be,mikor ő nem is az,és akkor kitör köztük a 3. világháború.Csak jönnének már össze!
-Te le mertél szöszizni?-vörösödött el barátunk feje,miközben felállt és a futásnak eredt lány után indult.Ők ezzel el lesznek egy darabig.
Elmentem mosogatni,mikor megláttam Zayn fekete haját,és egy ötlettől vezérelve összeborzoltam "loboncát",mondanom sem kell,hogy kiakadt rám.
-Na mondd,miért jöttél?-kérdeztem meg végül,mivel sikeresen behabozta az arcomat.A számba is belement.Fúj!
-Nem tudod,hogy mikor ér haza Sam?Beszélni akarok vele.-bökte ki kínját.
-Nem tudom,de szerintem hamarosan,mivel Jeremy nem az a jó futótárs...Miről akarsz vele beszélni?
-Igazándiból nem beszélni akarok vele,hanem egy ajándékot adni neki,de ez titok,meg ne tudja!
-Ígérem,hogy nem fogja-bólogattam hevesen,de látva,hogy beszélgetőtársam távozott,ezért visszafordultam a mosnivalókhoz.

~Sam~
Istenem ez a Jeremy!Egyszerűen nem bír hosszútávon futni!Nem is az én tempómba megy!Na jó,hazamegyek,elég volt mára ennyi.Így is 10 km-t futottam.
-Sam!Megyünk haza?-lihegett mellettem barátom.
-Pont most akartam én is mondani.De igen menjünk.
És megint egy hosszú futás,vagy inkább kocogás vette kezdetét.
Hazaérve Zayn fogadott.Szépen fel volt öltözve,és nagyon úgy tűnt,hogy vár valakit.De mivel felderült az arca mikor meglátott,hogy arra a következtetésre jutottam,hogy engem vár.
-Törpilla!Szia!Nyomás tusolni és öltözni!A ruhád az ágyon van!Ne kérdezz semmit,majd úgy is megtudod!-igen,ez igazán Zayn-re jellemző.Meglep egy vacsorával,vagy egy kiruccanással.Ugyan ezt szokta csinálni a többiekkel is.Kész tények elé állít és nem tudsz előle menekülni.De nem is baj.A lényeg,hogy ne kérdezz semmit,mert akkor neked lesz rossz,ha éppen csikis vagy,vagy a kedvenc pólód éppen nála van kölcsön.Vigyázat!
A szobámba belépve széjjel se néztem,csak mentem zuhanyozni,hogy minél hamarabb elkészüljek.Gyors tusolás,fogmosás,egy rágó bevétele,és elkezdtem keresni a ruhámat,mikor eszembe jutott,hogy Zayn említette,hogy az ágyamon van.Felöltöztem,majd kisminkeltem magam.A végeredmény egész jó lett.A ruha eszméletlenül dögös volt.Leszaladtam a lépcsőn(ügyelve arra,hogy ne törjem ki a cipőm sarkát),és elkezdtem keresni barátomat,de az égvilágon sehol sem találtam.Hívtam telefonon,nem vette fel.Küldtem neki SMS-t,nem reagált rá.Elkezdem kiabálni,semmi válasz rá.Ott álltam totál esetlenül,mikor valaki befogta a szemem,én pedig akkorát visítottam,hogy az egész ház beleremegett.Megfordultam és a jókedvű Zayn most a fülét fájlalta.Nyomott egy puszit az arcomra és karon ragadott.
-Mehetünk?-nézett le rám.
-Már nem azt csináljuk?-röhögtem el magam.
-Ne incselkedj Picúr!-fenyegetett meg az aranyos nézésével.Nemhiába,én már elég régóta ismerem őt ahhoz,hogy tudjam,nekem soha nem tudna ártani,és ez kölcsönös is.
-Igenis Kapitány!-idéztem az egyik rajzfilmből,amit Louis-szal szoktam nézni.Egymásra néztünk partneremmel,és egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
-De szeretlek,te Örökgyerek!-vihogott még mindig
-Tudom!-nyújtottam ki a nyelvem,tényleg úgy,mint egy gyerek.
-Na,de menjünk,mert soha nem érünk oda.-vonszolt maga után a kocsihoz.
Az egész városon keresztül mentünk,majd megálltunk a város legfényűzőbb étterménél.Kissé nehezen jutott el az agyamig,hogy engem hozott ide Zayn.Életemben akkor voltam itt először,amikor az érettséginket ünnepeltük a csajokkal és a srácokkal.Azóta be se tettem ide a lábam.Kíváncsi vagyok,hogy mit akar majd mondani Zayn.
Egy külön boxot kaptunk.Az asztal közepén egy hatalmas orchidea csokor volt elhelyezve,mellette pedig kis mécsesek.Elképesztően gyönyörű volt.
Zayn levette rólam a dzsekimet,amit útközbe vettem fel,mivel majd' szétfagytam.
-Foglaljon helyet hölgyem!-tessékelt helyemre.
-Na,most már elmondhatod,hogy mit szeretnél-mondtam neki,miután megrendeltük a kaját.
-Adni szeretnék valamit,de azt majd csak szigorúan az étkezés után.-mondta lassan,mély hanggal,mire elröhögtem magam jó hangosan,persze az egész étterem egy emberként fordult felém,aztán ők is jót derültek jókedvűségemen.
A kaja elfogyasztása után kérdőn fordultam szemben ülő fekete hajú barátom felé.
-Most már elmondod?-kérleltem.
-Persze.Elsősorban-tartotta fel a mutató úját,jelezve,hogy várjak egy kicsit.Elkezdett a hátsózsebében kotorászni,mikor hatalmas reccsenést hallottam.Addig kutatott,míg lett egy nagy lyuk a nadrágja hátulján.Viszont megtalálta amit keresett.Egy ékszeres dobozzal babrált kezeivel.
-Elsősorban meg akarom köszönni,hogy 17 éve rendíthetetlenül mellettem állsz mindenben,és a barátom vagy.Ezért adom neked ezt az ékszert,hogy tudd a mi barátságunk örökké tart.-mondta,majd átadta a kis dobozkát.Ledöbbentem,mikor megláttam az oly rég kiszemelt karkötőt,és azt a nyakláncot,amit még életemben nem láttam,de akkor is gyönyörű volt.
-A nyakláncon egy szőlő van,de azért ezt választottam,mert nagyon illik a személyiségedhez.Remélem tetszik.
-Már hogy ne tetszene?Ez elképesztően gyönyörű.Köszönöm.-mondtam nyakába csimpaszkodva,majd egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Másodsorban,pedig el szeretném mondani,hogy nekünk el kell utaznunk Amerikába...
-MI?-háborodtam fel,félbeszakítva őt.
-Nyugimár kisasszony!Hadd fejezzem be!Na szóval ott tartottam,hogy ... Ti is eljöhettek velünk-mondta ki idegtépő lassúsággal.
Nagyon megörültem neki.Nem fognak itt hagyni minket ki tudja hány hétig,vagy akár hónapig.Mi is velük tarthatunk.

~Zayn~
Igazándiból nem ezt akartam mondani neki,hanem be akartam neki vallani az igazi érzéseimet,amik jóval többek,mint a barátság,de nem most fogom megtenni.Örülök,hogy lett munkája,hogy örül az ékszernek,és annak,hogy ma vagyunk 17 éve elválaszthatatlan barátok.
Mégsem tudok rá úgy nézni,hogy ne akarnám megcsókolni,hogy nem időzne el a szemem tökéletes vonásain,vagy arcán.Ez a lány egyszer még kikészít engem,de nem most,az biztos.

2. fejezet

Sziasztok!Meghoztam a következőt.Remélem tetszik. ;) Bocsánat a sok késésért.Tudom,rövid lett,de most csak ennyire futja.

~Sam~
Reggel zúgó fejjel ültem fel az ágyamba.Nem akartam kinyitni a szemem.Nem akartam,hogy elkezdődjön ez a nap,de már felesleges volt bánkódnom,mert felkeltem.A fejem fájt,szomjas voltam,minden bajom volt.
Észrevettem,hogy a földön Zayn alszik,az éjjeliszekrényemen pedig van egy pohár víz és egy szem gyógyszer.Csak tudnám,hogy mi történt  tegnap este,azután,hogy táncoltam Harry-vel.
-Jó reggelt Törpilla!-dünnyögte Zayn.

-Neked is!El tudnád mesélni,hogy mi volt tegnap este?-vonogattam szemöldökömet,de mivel Zayn elkezdett kuncogni,ezért gondolom elég hülyén nézhettem ki.
-Persze,de először reggelizzünk.
-Rendben,Főnök!-váltottam katonásra.
Lent tömeg fogadott.Mármint amit megszoktam,ahoz képest.Jeremy,Harry,Liam,Louis,Niall,Lil és Lottie.Kicsit sokan voltak egy helységben.
-Reggelt!-kiáltotta el magát Jeremy,majd odajött hozzám,és adott két puszit.A többiek is így tettek.
-Mit eszünk?-kíváncsiskodtam.
-Törpilla!Majd megtudod.-veregetett vállon Louis.
-Jó,nekem mindegy...Tegnap este mi történt?-fordultam körbe.
-Totál kiütötted magad.Mikor táncoltunk elhánytad magad.Lehánytad az új cipőmet!-háborodott fel Harry.
-És utána?
-Utána hazahoztunk,és mind itt aludtunk.-fejezte be Liam.
-Értem.Na,de együnk.-vonszoltam őket az asztalhoz.

Reggeli után felhívtam Amandát,hogy válaszoljak neki az állást illetően.
-Haló?Amanda Collins.
-Üdv!Itt Samantha McCurdy.
-Ó,Sam!-vidult fel a hangja.-Na,sikerült döntened?
-Igen...Úgy döntöttem,hogy modell leszek.-mondtam ki végül.
-Rendben!Jó döntés volt!Jövőhéten kezdesz!Szia!...Ja,és légyszi tegezz.-mondta,majd letette.
Oké,akkor már állásom is van.Mehetek öltözni.Végre!
Sok gondolkodás után úgy döntöttem,hogy elmegyek futni.Igen,imádok futni,de a legjobban sprintelni.Nem értem,hogy az elmúlt két hónapban miért nem mentem.Felvettem egy rózsaszín cicagatyát,fehér felsővel és a futócipőmmel.

Jól esett utcákon keresztül zenéthallgatva elsuhanni.Kis idő múlva Jeremy rohant mellém.Ő is futásnak volt öltözve.Kirántottam a fülemből a fülhallgatót.
-Üdv Idegen!-böktem meg.
-Törpilla!Hát te itt?-lihegte.
-Teljes életnagyságban.-kacsintottam rá.-Merre?
-Össze-vissza.Még én sem tudom...Amúgy Zayn majd beszélni szeretne veled.
-Oké.Mizujs csajok terén?
-Semmi.Nem találok egy normálisat sem.De nem is nagyon érdekelnek.
-Na,látod,nem vagy egyedül.-kacsintottam egyet.

1. fejezet

Meg is hoztam az első fejezetet.Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését.Ha pedig nem,akkor légyszi kommentben jelezzétek. :)

~Sam~

Reggel csörömpölésre ébredtem.Felvettem egy nadrágot,és lecammogtam a lépcsőn.Lily eltörte a bögréjét.
Mikor mellé értem felnézett rám.
-Felkeltettelek?-kérdezte aggodalmasan.
-Hát...ami azt illeti...ja.De nem baj,amúgy is kelnem kellet volna.Ma állásinterjúra megyek.Valami újsághoz keresnek szerkesztőt.-magyaráztam fáradtan.
-Akkor áll még az esti buli?
-Persze.Na,de megyek felöltözök.
Azzal felsétáltam a lépcsőn,majd bevágtam az ajtót.Mi az istent vegyek fel egy meghallgatásra?

Elegánsan öltözzek,vagy tök mindegy?Oké,inkább megkérdezem Lottie-t.Ő biztos tudni fogja.
Amint kinyitottam az ajtót majdnem szívinkfartust kaptam,ugyanis Lottie az arcomba hajolva bámult rám.Ijesztő volt.
-Mit akarsz felvenni a meghallgatásra?
-Nem tudom.Épp hozzád indultam volna tanácsot kérni.
-Ne is törd a fejed.Én már tudom,hogy mit adok rád.
Elkezdett a szekrényemben kotorászni.Kihalászott belőle egy kék mintás rövidgatyát,kék trikót és egy fehér puncsó szerű kötött felsőt.
-A hajadat meg a sminkedet meg rábízom Lilyre.Megyek,szólok neki.
-Nem kell,már itt vagyok-nyitott be a szobába Lil.
A hajamat kivasalta,a szememre pedig egy halvány barnás sminket kent fel.
-Na,kész is vagy.Indulj!El ne késs!

Kilépve az ajtón fura érzés fogott el.Mit keresek én Londonba,mikor nekem otthon kellene lennem a szüleimmel?Aztán hirtelen felindulásból elővettem a telefonomat,a fülhallgatót bedugtam a fülembe,és elkezdtem zenét hallgatni.
A buszon ülve azt vettem észre,hogy mindenki engem bámul.Kirántottam a fülemből a fülhallgatót és végignéztem magamon.Nem találtam semmi érdekeset sem.Aztán megláttam egy ismerős arcot a tömegben.Jeremy mellémvergődött,aztán elkezdtünk beszélgetni.
-Kicsit halkabban is énekelhettél volna.-nevette el magát.
-Mi?-kerekedett el a szemem.
-Azért bámult mindenki,mert 1,iszonyat jó hangod van,2,pedig nagyon hangosan énekeltél.
-Már megint kiröhögsz?-vontam fel szemöldököm.
-Dehogy is-mondta,majd magához húzva egy puszit nyomott a homlokomra.
-Este te is jössz?
-Hát hogy hagyhatnám ki?Összeszedünk valami jó csajt?-bökött meg,mire felnevettem.
-Naná!

Beérve a Cosmopolitan épületébe,teljesen összezavarodtam.A hatalmas épületbe elveszettnek éreztem magam.Egy velem egymagas nőci vergődött mellém.
-Üdv!Samantha McCurdy?-vonta fel a szemöldökét.
-Üdv!Aha...akkor minden bizonnyal ön....ön....
-Én Amanda Collins vagyok.-majd kezet nyújtott és rám mosolygott.
Elvezetett egy hosszú folyosón,majd egy lépcsőhöz értünk.Felsétáltunk a 2. emeletig,majd egy nagy irodában kötöttünk ki,aminek hatalmas üveg falai voltak.
-Melyik állásra jelentkeztél?-ültünk le egy-egy székhez.
-A divat rovat szerkesztőjének.
-Netán nem modellnek?-vonogatta a szemöldökét.
-Nem,szerkesztőnek.Miért?
-Mert tökéletes modell alkatod van.Csak be kell tanulnod,és már is fotózhatunk.
Öhm...Én,mint modell?Na,ez érdekes...Majd beszélek Zayn-nel,hogy mit tegyek.Ő biztos tudja.
-Rendben.Egy nap gondolkodási időt még kaphatok?-kérdeztem félénken.
-Persze,de azt tudd,hogy akármi is szeretnél lenni,fel vagy véve.-majd rámkacsintott.
-Köszönöm-nevettem el magam.

Hazaérve egyből Zayn számát tárcsáztam,remélve,hogy már nincsenek a stúdióban.Szerencsémre az 5. csörgésre felvette.
-Valami baj van?-kérdezte egyből,köszönés nélkül.
-Nem,de át tudnál jönni?Amúgy szia.-dünnyögtem.
-Neked is szia!-itt elnevette magát.-10 perc és ott vagyok.
És rám csapta a telefont.Jó,nem szó szerint,de kinyomott,még bármi mást tudtam volna mondani.
Úgy döntöttem,hogy elmegyek zuhanyozni.Zayn úgy sincs még itt,rám pedig rám fér egy kis felfrissülés.
Beállva a zuhany alá elmerültem a gondolataimba.Hogyan is kerültem én ide?Tényleg modell akarok lenni?Vagy szerkesztő,egy nagyon menő újságban?Mi lehet most a szüleimmel?És Jeremy hogy szokta meg ilyen könnyen?Hiszen csak mi vagyunk a barátai.Meddig fogom én ezt bírni?
Kiléptem a zuhanyfülkéből,és elkezdtem a törölközőmet keresni.Nagy szerencsémre kint hagytam.Azt gondoltam,hogy Zayn még nincs itt,így anyaszült meztelenül kicammogtam a szobámba.Mikor kiértem akkor esett le,hogy a barátom az ágyamon ül.Te jó ég!Ő folyamatosan bámul,én pedig nem birom eltakarni magam.Ehelyett,csak berohanok a fürdőbe,ugyanúgy törölköző nélkül.
-Zayn,légyszi hozz nekem egy törölközőt!-kiabáltam ki neki,de semmi válasz.
-Zayn!-kiabálok,de megint semmi.
-Zayn!-szinte már üvöltöttem,mire végre megszólalt.
-Öhmm....bocsi...mit is mondtál?-makogott össze-vissza.
-Egy törölközőt nem hoznál nekem légyszi?-ismételtem meg a kérdésem.
-Persze.
Pár perc múlva egy törölközőt tartó kéz nyúlt be az ajtón.A szemem sarkából láttam,hogy Zayn tiszta vörös.
-Köszönöm.

-Na,akkor miért is kellet átjönnöm?-ültünk le a földre.
-Mert a tanácsodra van szükségem.
-Na,halljuk azt a problémát-ökött eldalba,mire elvisítottam magam.
-A lényeg az,hogy ma állásinterjún voltam.A divat rovat szerkesztőjének jelentkeztem,de a főnöknő megkérdezte,hogy véletlenül nem modellnek.Döntés elé állított,hogy szerkesztő,vagy modell leszek-e az újságnál.Nem tudom eldönteni.-hadartam el egy szuszra.
-Jó...szerintem legyál modell-mondta Zayn némi gondolkodás után.
-Biztos?
-Persze!Látszik rajtad,hogy az szeretnél lenni.Le se tagadhatod.-mosolyodott el kedvesen,mire odabújtam hozzá.
-Köszönöm,Zayn.Igazi barát vagy...Ja és a fürdőszobás man...
-Szerintem felejtsük el.Abár nehéz lesz,de azért megpróbáljuk.Rendicsek?-vágott a szavamba.
-Értettem főnök!-vettem katonásra a figurát,mire elkezdett csikizni,én pedig hatalmas visítozásba kezdtem.
A nagy visítozás és rohogés közben észre sem vettem,hogy Lil áll az ajtóban.
-Ti mi a szart csináltok?-kerekedett ki a szeme.
-Lily!!Szólj rá,hogy ne csikoljon!-vinnyogtam.Oké,ez hülyén hangzott,de ha csikolnak nem tudok normálisan beszélni,és valami iszonyatos visítás lesz belőle.
-Amúgy,csak azért jöttem,hogy szóljak.Mindjárt indulunk bulizni.
-Zayn,itt öltözöl,vagy haza mész a srácokhoz?-dugta be a  fejét Lottie.
-Szia Lottie!Szerintem haza megyek,hogy ne zavarjam a csajos készülődésetek-kacsintott,majd adott egy homlok puszit,majd felállt és megölelgette a lányokat.Még hallotuk,hogy elköszön,utána egy ajtócsapódást.Ezek szerint elment.Jó tudni.
-Azt hitttem,hogy leszbikus vagy-mered rám Lottie.
-Az is vagyok.Miért?-ráncoltam a szemöldököm.
-Mert itt enyelegsz fent Zayn-nel,valamelyik este egy sráccal állítottál haza seggrészegen.Kicsit hangosak voltatok-köhintett Lily.
-Na jó,menjünk készülődni.

Egy rózsaszín ruhát választottam fekete kiegészítőkkel.Lily kék ruhát,Lottie pedig fehéret.Lefele indulva a lépcsőn megpillantottuk a srácokat.Pontosabban:Harryt,Jeremyt,Louist,Niallt,Zaynt és Liam-et.Mindegyikőjüknek tátva volt a szája.
-Elképesztően néztek ki-mosolyodott el Jeremy.
-Köszi-motyogtuk egyszerre.
-Na,indulhatunk?-kérdezte Niall.
-Persze-vörösödött el Lottie.Igen,neki Ő tetszik.De eddig ügyesen titkolta.
Odaérve a szórakozóhelyre Harry és Louis eltűntek.Ha nagyon töröm az agyamat egyből rájövök,hoggy piáért mentek el.Minden hülye rájönne.Na,a lényeg az,hogy,ha ezek ketten elmennek piáért valami olyan förtelmet hoznak,ami egyből,az első kör után kiüt mindenkit.Remélem most nem ilyet hoznak.

-Hahó fiatalok!Megjőttünk-ordibáltak Louék.
-Ugye nem valami ütőset hoztatok?-ráncolta a szemöldökét Jeremy.
-De-de-bólogattak egyszerre.Látszik,hogy nekik már lecsúszott egy-egy pohár.
Az első kör után elmentünk táncolni.Én egy csajhoz keveredtem,akinek szép szőke haja,kék szeme,és karcsú termete volt.Harry odakiadált neki valamit.Azthiszem egy nevet,de nem foglalkoztam vele,csak a csajjal.Mikor le akart volna smárolni én eltoltam magamtól,a fene tudja,hogy miért.Elmentem az asztalunkhoz,rendeltem egy kávét,és azon gondolkodtam,hogy miért csináltam ezt az előbb.Harry odacsusszant mellém.
-Mizu cica?-vonogatta szemöldökét.
-Semmi.
-Az előbb miért táncoltál Taylorral?
-Kivel?-döbbentem le.
-Taylor Swift-tel.
Na ne!Na,ez már bonyolult.
-Na,gyere velem táncolni-húzott fel Göndörke.
Bele egyeztem.És ez volt az utolsó emlékem a napról.

Prológus

Sziasztok!Megnyílt az új blog.Remélem elnyeri a tetszéseteket!Jó olvasást! <3

~Sam~

Zayn és én óvoda óta a legjobb barátok vagyunk,de,hogy érthetőbb legyen elmondom az elejétől.
Az első nap az óvodában összeismerkedtem két lánnyal,akik azóta is a barátnőim.Lily-vel és Lottie-val.Az első héten kaptuk meg a szekrényeket,én pedig egy kisfiú melletti szekrényt kaptam.Az a kisfiú történetesen is Zayn Malik volt.Onnantól kezdve elszakíthatatlan barátok voltunk mi,4-en.
Mint kiderült,Lily-nek van egy bátyja,Jeremy,aki amúgy nagyon aranyos fiú.És akkor most jön a lényeg.

Egy iskolába,később egy gimibe kerültünk mind.A gimibe már nem tudtam tovább titkolni,hogy a saját nememhez vonzódok,ezért elmondtam a barátaimnak.
Nagyon ledöbbentek rajta,de állításuk szerint mindig is sejtették.Egyedül csak Zayn volt letörve,de nem értettem,hogy miért.

Mivel Zayn egyfolytáan énekelt,így nyüstöltük,hogy jelentkezzen az X-factorba.Így történt,hogy összeállt az 1D.Zayn-nek Londonba kellett költöznie,de minket nem akart Bradford-ban hagyni,ezért megkérte a szüleinket,hogy had költözhessünk el vele.Majd ő vesz nekünk lakást.Lily-t a szülei nem engedték el Jeremy nélkül,így történt,hogy Londonba kerültünk.