~Lily~
Sam elment futni,Jeremy pedig utána szedte a sátorfáját,mert elvileg valami fontosat akar neki mondani.Na,arra nagyon kíváncsi leszek!Lottie,a fiúk és én pedig eszeveszett röhögésbe kezdtünk,mikor Harry kilépett a drága Sam ruháiban.És igen,még ki is sminkelte magát.És igen,még jól is állt neki.Fura nem?Még Hazza a száját törölgette,hogy leszedje magáról a vörös rúzst én addig elmentem felvenni valami normális ruhát.Kisebb sikerem lett a srácok körében,amikor a köldökömet kimutató fehér felsőmben és rövidgatyába kitipegtem hozzájuk.Louis odavágta magát mellém,majd magához szorított.
-Úgy imádunk Lil!De mi lenne,ha egy kicsit rövidebb gatyát vennél fel?-vonogatta szemöldökét Lou.
-Ennél rövidebbet?Öt fiú előtt?Álmodj róla Tomlinson!-háborogtam mérgemben.
-Jólvanna!Tudod,hogy csak vicc volt!Így is dögös vagy!Majd meglesünk mi fürdőruhába!-kiabált oda Niall,a semmiért,hiszen tőlem kb. 1,5 méterre volt.
-Halkabban szöszi!Te inkább csak egyél.-utasította Lottie,aki szintén szöszi.Ja,és Niall mindig mérges rá,ha leszöszizi,mert állítása szerint,így hülyének mutatja be,mikor ő nem is az,és akkor kitör köztük a 3. világháború.Csak jönnének már össze!
-Te le mertél szöszizni?-vörösödött el barátunk feje,miközben felállt és a futásnak eredt lány után indult.Ők ezzel el lesznek egy darabig.
Elmentem mosogatni,mikor megláttam Zayn fekete haját,és egy ötlettől vezérelve összeborzoltam "loboncát",mondanom sem kell,hogy kiakadt rám.
-Na mondd,miért jöttél?-kérdeztem meg végül,mivel sikeresen behabozta az arcomat.A számba is belement.Fúj!
-Nem tudod,hogy mikor ér haza Sam?Beszélni akarok vele.-bökte ki kínját.
-Nem tudom,de szerintem hamarosan,mivel Jeremy nem az a jó futótárs...Miről akarsz vele beszélni?
-Igazándiból nem beszélni akarok vele,hanem egy ajándékot adni neki,de ez titok,meg ne tudja!
-Ígérem,hogy nem fogja-bólogattam hevesen,de látva,hogy beszélgetőtársam távozott,ezért visszafordultam a mosnivalókhoz.
~Sam~
Istenem ez a Jeremy!Egyszerűen nem bír hosszútávon futni!Nem is az én tempómba megy!Na jó,hazamegyek,elég volt mára ennyi.Így is 10 km-t futottam.
-Sam!Megyünk haza?-lihegett mellettem barátom.
-Pont most akartam én is mondani.De igen menjünk.
És megint egy hosszú futás,vagy inkább kocogás vette kezdetét.
Hazaérve Zayn fogadott.Szépen fel volt öltözve,és nagyon úgy tűnt,hogy vár valakit.De mivel felderült az arca mikor meglátott,hogy arra a következtetésre jutottam,hogy engem vár.
-Törpilla!Szia!Nyomás tusolni és öltözni!A ruhád az ágyon van!Ne kérdezz semmit,majd úgy is megtudod!-igen,ez igazán Zayn-re jellemző.Meglep egy vacsorával,vagy egy kiruccanással.Ugyan ezt szokta csinálni a többiekkel is.Kész tények elé állít és nem tudsz előle menekülni.De nem is baj.A lényeg,hogy ne kérdezz semmit,mert akkor neked lesz rossz,ha éppen csikis vagy,vagy a kedvenc pólód éppen nála van kölcsön.Vigyázat!
A szobámba belépve széjjel se néztem,csak mentem zuhanyozni,hogy minél hamarabb elkészüljek.Gyors tusolás,fogmosás,egy rágó bevétele,és elkezdtem keresni a ruhámat,mikor eszembe jutott,hogy Zayn említette,hogy az ágyamon van.Felöltöztem,majd kisminkeltem magam.A végeredmény egész jó lett.A ruha eszméletlenül dögös volt.Leszaladtam a lépcsőn(ügyelve arra,hogy ne törjem ki a cipőm sarkát),és elkezdtem keresni barátomat,de az égvilágon sehol sem találtam.Hívtam telefonon,nem vette fel.Küldtem neki SMS-t,nem reagált rá.Elkezdem kiabálni,semmi válasz rá.Ott álltam totál esetlenül,mikor valaki befogta a szemem,én pedig akkorát visítottam,hogy az egész ház beleremegett.Megfordultam és a jókedvű Zayn most a fülét fájlalta.Nyomott egy puszit az arcomra és karon ragadott.
-Mehetünk?-nézett le rám.
-Már nem azt csináljuk?-röhögtem el magam.
-Ne incselkedj Picúr!-fenyegetett meg az aranyos nézésével.Nemhiába,én már elég régóta ismerem őt ahhoz,hogy tudjam,nekem soha nem tudna ártani,és ez kölcsönös is.
-Igenis Kapitány!-idéztem az egyik rajzfilmből,amit Louis-szal szoktam nézni.Egymásra néztünk partneremmel,és egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
-De szeretlek,te Örökgyerek!-vihogott még mindig
-Tudom!-nyújtottam ki a nyelvem,tényleg úgy,mint egy gyerek.
-Na,de menjünk,mert soha nem érünk oda.-vonszolt maga után a kocsihoz.
Az egész városon keresztül mentünk,majd megálltunk a város legfényűzőbb étterménél.Kissé nehezen jutott el az agyamig,hogy engem hozott ide Zayn.Életemben akkor voltam itt először,amikor az érettséginket ünnepeltük a csajokkal és a srácokkal.Azóta be se tettem ide a lábam.Kíváncsi vagyok,hogy mit akar majd mondani Zayn.
Egy külön boxot kaptunk.Az asztal közepén egy hatalmas orchidea csokor volt elhelyezve,mellette pedig kis mécsesek.Elképesztően gyönyörű volt.
Zayn levette rólam a dzsekimet,amit útközbe vettem fel,mivel majd' szétfagytam.
-Foglaljon helyet hölgyem!-tessékelt helyemre.
-Na,most már elmondhatod,hogy mit szeretnél-mondtam neki,miután megrendeltük a kaját.
-Adni szeretnék valamit,de azt majd csak szigorúan az étkezés után.-mondta lassan,mély hanggal,mire elröhögtem magam jó hangosan,persze az egész étterem egy emberként fordult felém,aztán ők is jót derültek jókedvűségemen.
A kaja elfogyasztása után kérdőn fordultam szemben ülő fekete hajú barátom felé.
-Most már elmondod?-kérleltem.
-Persze.Elsősorban-tartotta fel a mutató úját,jelezve,hogy várjak egy kicsit.Elkezdett a hátsózsebében kotorászni,mikor hatalmas reccsenést hallottam.Addig kutatott,míg lett egy nagy lyuk a nadrágja hátulján.Viszont megtalálta amit keresett.Egy ékszeres dobozzal babrált kezeivel.
-Elsősorban meg akarom köszönni,hogy 17 éve rendíthetetlenül mellettem állsz mindenben,és a barátom vagy.Ezért adom neked ezt az ékszert,hogy tudd a mi barátságunk örökké tart.-mondta,majd átadta a kis dobozkát.Ledöbbentem,mikor megláttam az oly rég kiszemelt karkötőt,és azt a nyakláncot,amit még életemben nem láttam,de akkor is gyönyörű volt.
-A nyakláncon egy szőlő van,de azért ezt választottam,mert nagyon illik a személyiségedhez.Remélem tetszik.
-Már hogy ne tetszene?Ez elképesztően gyönyörű.Köszönöm.-mondtam nyakába csimpaszkodva,majd egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Másodsorban,pedig el szeretném mondani,hogy nekünk el kell utaznunk Amerikába...
-MI?-háborodtam fel,félbeszakítva őt.
-Nyugimár kisasszony!Hadd fejezzem be!Na szóval ott tartottam,hogy ... Ti is eljöhettek velünk-mondta ki idegtépő lassúsággal.
Nagyon megörültem neki.Nem fognak itt hagyni minket ki tudja hány hétig,vagy akár hónapig.Mi is velük tarthatunk.
~Zayn~
Igazándiból nem ezt akartam mondani neki,hanem be akartam neki vallani az igazi érzéseimet,amik jóval többek,mint a barátság,de nem most fogom megtenni.Örülök,hogy lett munkája,hogy örül az ékszernek,és annak,hogy ma vagyunk 17 éve elválaszthatatlan barátok.
Mégsem tudok rá úgy nézni,hogy ne akarnám megcsókolni,hogy nem időzne el a szemem tökéletes vonásain,vagy arcán.Ez a lány egyszer még kikészít engem,de nem most,az biztos.
 |
 |
