8. fejezet

Eléggé nehezen lett meg az az egy komment,de no promblem,még élek,csak van egy kis családi gebaszom,de majd megoldódik. A következő szintúgy 1 hozzászólás után érkezik. 

Na,Pussz,Drágáim!Jó olvasást! :*

~Zayn~

El sem hiszem,hogy Samantha McCurdy a barátnőm!Mondjuk visszagondolva még egy randink sem volt,és ezt sürgősen pótolnunk kell.Tanácsot kérek majd a srácoktól a stúdiózás után.Nem tudom mi felelne meg neki első randinak.Nem akarok semmit sem elsietni,vagy elhamarkodni.Szeretem,sőt IMÁDOM,de eddig a barátjaként tekintett rám,nem úgy,mint a pasija.Remélem rendben lesz minden.

-Zayn!Drága,minden rendben?-bökte meg az oldalamat Lily.

-Nem...Olyan érzésem van,hogy neked még mindig nincsen pasid!-kiáltottam el magam röhögve,majd letámadtam,és elkezdtem csikolni.Nem mostanában láttam Lil-t ilyen önfeledten nevetni.Mindig olyan világfájdalmas.Soha nem jó neki semmi.A pasik terén meg olyan,hogy nem is érdekli őket.

-Zayn....Zayn....Hallod?.....Hagyd abba!...-mondta nevetve.

-Nincs senki sem aki tetszene?-faggattam tovább.

-De!Ian Somerhalder!Ha be tudod nekem szerezni,akkor imádlak-felelte komoly arcot vágva,de tudtam,hogy mindjárt újra kitör belőle a nevetés.Viszont én egy feladatnak vettem Ian behálózását.Már régről ismerem,jó barátom,Lily is találkozott már vele.De eddig nem említette ezt a részét a dolognak.

-Beszerzem,csak adj egy hetet-kacsintottam rá,majd felálltam és elmentem a stúdióba.

~Lily~
Igazat mondtam Zayn-nek,Ian tényleg bejön,sőt a humora se rossz.Ha betudja nekem hálózni,akkor én leszek a legboldogabb a földön.Ian Somerhalder a legdögösebb pasi a világon.Nem is értem,hogy nem jöttem rá eddig!
-Lily,eljössz velünk vásárolni?-jött oda hozzám Lottie és Niall.
-Persze,de menjünk el kajálni is valahova,mert éhes vagyok.-mosolyodtam el,hiszen ezzel szoktam húzni drága szőke manóm agyát.
Lottie át akarja festetni a haját barnára.Nem tudom,hogy jó lesz-e,de ha ő úgy szeretné,akkor tegye.Az ő döntése

~Harry~
Hihetetlen,de megint a stúdióban vagyunk!A producer magyaráz valamit,de nem nagyon  figyelünk rá,mivel Louis hülye képeket vág.Így nehéz koncentrálni bármire is.Niall persze nincs itt,nagyon úgy tűnik,hogy összejött Lottie-val.Nem tudom,hogy meddig lesznek együtt,hiszen Lottie-t igen jól ismerjük már annyira,hogy havonta váltogatja hálótársait,még akkor is,ha ő fülig szerelmes drága ír manónkba.
-Harry,szívem!Dobj nekem egy cuppanós csókot!-mondta Louis eltorzított női hangon.
-Neked bármit,drágám!-mondtam röhögve,majd tettem amit kért.Dobtam neki egy puszit.Had örüljön a kölyök.
-Fúj,menjetek szobára!-dobált meg minket egy-egy párnával Zayn és Liam.
-Na,Li,te kussolsz!Nem  tudtam a hétvégén tőled és Danielle-től aludni!Máskor halkabban!-oltottam be haveromat.Tudom,hogy ez nagyon is idegesíti.
-Harry!Mi van közted és Lily között?-kíváncsiskodott a répát evő(gőzöm sincs honnan szedte)Louis.
-Semmi!Mert mi lenne?Szín tisztán megmondta,hogy tetszik neki valaki.Én meg túlléptem rajta.Igen hamar,mert a múltkori buli után egy fekete szépség mellett keltem,de ne is kérdezzétek,hogy mi történt,mert nem emlékszem semmire,csak arra,hogy hajnalok hajnalán felébredt,és hazament.-hadartam el gyorsan válaszomat.
-Te lefeküdtél egy néger nővel?-kerekedett ki Zayn szeme.
-Nem!Egy fekete hajú bombanővel,de valahonnan ismerős volt nekem...-kis gondolkozás után eszembe jutott a telefonomban látott új szám-Itt van a száma!Nem hívjuk fel?-varázsoltam egy kaján vigyort aranyos kis pofikámra.
-De,de!Kíváncsi vagyok,hogy ki lehet az!
-Várjunk!Lehet,hogy barna volt a haja...Bocsi,de nem nagyon emlékszem rá.
Tárcsáztuk a számot,és vártunk.A 7. csörgésre kissé rekedtes hang szólt bele.
-Igen?
-Szia!Kivel beszélek?-szóltam bele  furán dörmögős hanggal.
-Lucy Hale vagyok.Miben tudok segíteni?
Mivel a készülék ki volt hangosítva ezért mind a 4-en le voltunk döbbenve.Lucy Hale bombanő.
-Bocsi,még be sem mutatkoztam Harry Styles a becses nevem.Azt szeretném kérdezni,hogy ráérsz-e délután.
-Persze!Menjünk el kávézni!Találkozzunk a Hyde Parkban a hídnál,mondjuk 5 órakor.-hallottuk,hogy a vonal túlsó felén elmosolyodott.
-Rendben,ott leszek!Szép napot!-majd kinyomtam.
A srácok értetlenül bambultak rám.Nem hiába,most beszéltem le egy randit a dögös Lucy-val.
-Te jól vagy?Lucy Hale?-förmedt rám egyből Zayn.
-Persze!Egy esélyt megér!Kitudja,hogy mi sül ki az egészből!Ismertek,nem?-röhögtem el magam.
-De,sajnos ismerünk,és ha véletlen össze is jöttök az a kapcsolat nem fog tovább tartani 1 hétnél!-oktatott ki a drága Liam.
-Akkor fogadjunk!Fogadjunk,hogy 2 hét alatt a barátnőm lesz!-mosolyogtam diadalittasan.
-Hazza,ha nem jöttök össze,akkor körbefutod meztelenül a Hyde Parkot!-Röhögött Louis.
Nem értem,hogy miért kerítenek ennek akkora nagy feneket.Ha összejövök Lucy-val az miért baj?És ha még szeretném is?Mindegy,inkább nem járatom nagyon az agyam,mert le fogok fáradni a randiig.
-Srácok!Fel kéne venni a számokat,hogy utána ti is menni tudjatok.Nem akarom belétek erőltetni a munkát,de nem csak beszélgetésből,meg csajozásból áll a nap..okoskodott Paul,a producer.
Mi nagy nehezen feltápászkodtunk a kanapéról,és kezdetét vette az éneklés.Nem tudom,hogy meddig kornyikáltunk,de nagyon fájt már a hangszálam.Zayn teljes erőbedobással akart megfelelni szó szerint mindenkinek.Sam nagyon jó hatással van rá.Én is szerelmes akarok lenni! :)

~Sam~;;
Nem tudom,ti hogy vagytok vele,de én fáradt vagyok.Ma behívott Amanda egy fotózásra.Ezt már nem tudtam lemondani,szóval muszáj voltam kikelni az ágyból,megreggelizni,és egy kicsit rendbe szedni magam.A mostani "partnerem" Dylan O`Brien.Kíváncsi vagyok,hogy mot milyen ruhát fognak rámaggatni.

A hatalmas épületbe beérve szó szerint elvánszorogtam a stúdióig,majd lehuppantam a fodrász székébe.
-Jajj drágám,hát hogy néz ki neked a frizurád?Így mertél kilépni az utcára?-Kezdte monológját Gabe,a fodrász.Igen,meleg szegény. :D
-Ne fárazd már le szegény lányt Gabe!Mindjárt itt van Dylan,ez a szépség meg még el sem készült.- Cukkolta Ada.Mondjuk meg lett a hatása,mert 10 perc múlva már kész harci díszbe öltözve vártam a partnerem.
-Amanda!Minek kellet ide rángatnod?-toppant be a helységbe Dylan,de amint engem meglátott elakadt a lélegzete.-Aztaa...Ki ez a bombázó?-vonogatta szemöldökét,mire én elröhögtem magam.Vicces eg figura.

Dylan nagyon jó arc!Az egész fotózást végig röhögtük,alig készült pár használható kép.A "munka" végén telószámot cseréltünk,majd elindultam haza.Ám arra nem számítottam,hogy otthon nem várt meglepetés fogad,ugyanis...

~Lucy~
Már tűkön ülve álltam a Hyde Park bejáratánál,amikor megjelent egy napszemüveges göndör hajú srác.Odacaplatott mellém,majd bemutatkozott.
-A nevem Styles,Harry Styles-vonogatta szemöldökét,mire belőlem kitört a röhögés.
-Szia,Lucy vagyok!-viszonoztam bemutatkozását.
-Na,és Lucy mondd,nem lenne kedved sétálni velem egyet?-varázsolt huncut mosolyt arcára.Még nem is mondtam,hogy milyen elragadó az arcán lévő gödröcske,smaragd zöld szemei és vakítóan fehér fogai.
-Ami azt illeti már én is keresni akartalak téged egy fontos ügyben.
-És mondd,mi lenne az?
-Az,hogy terhes vagyok...


Remélem erre nem számítottatok! ;) 
A rész kérdése:Szerintetek Lucy tényleg terhes,és ha igen kitől?

7. fejezet

Sziasztok,meg is hoztam a kövit!A következő 1 komment után érkezik meg hozzátok!:)Jó olvasást,Drágáim!

~Sam~
Ott álltam a letakart apukám előtt,és csak sírtam.Arra tudtam gondolni,hogy már nem beszélhetek vele többet.Egyre jobban azon járt az agyam,hogy anya mi a fészkes fenéért nem jött még el.Azt sem tudom,hogy hol van!Ekkor megcsörrent a telefonom.
-Mondd gyorsan Zayn!-szipogtam halkan.
-Én nem Zayn vagyok,hanem az anyád!-mondta a vonal túlsó felén,kicsit sem kedves hangon Jenna Rose McCurdy,azaz az anyám.
-Mit szeretnél?Esetleg bedughatnád a segged a halott férjedhez!-kiabáltam vele.
-Samantha,nem tűröm ezt a hangot!Csak azért hívtalak,hogy közöljem veled,hogy Amerikában vagyok a nevelőapáddal.Örültem volna,ha el tudsz jönni hozzám,hogy bemutassam neked.
Itt lett végem.Anyának pasija van?Hát akkor ezért  akart apa elválni tőle!Rá sem tudok többet nézni erre a nőre!
-Takarodj az életemből!-mondtam zokogva,majd lecsaptam a telefont.Nem tudtam,hogy kihez forduljak.Zayn-t mindig leterhelem a gondjaimmal,csakúgy,mint a két lányt.A srácokhoz nem nagyon akarok menni.Már csak Jeremy van.Na,egy próbát megér!Tárcsáztam gyorsan a számát.
-Jer,nem tudnál értem jönni a kórházba?
-De,persze Tücsök.Mindjárt ott vagyok!-azzal le is tette a telefont.
Tényleg keveset kellet rá várnom,mindössze 10 percet,és már ott állt előttem a kocsijával.
-Egy fuvart?-mondta,mintha tényleg egy dögös kamionsofőr lenne.
-Benne vagyok-válaszoltam mosolyogva.
Behuppantam mellé.Adott két fuszit az arcomra,megölelt,rám mosolygott,majd elindultunk.
-Na,mi a baj Törpilla?-fogta meg a kezem.
-Anya!Amerikában van a pasijával...
-Mi?Rose-nak pasija van?-döbbent le teljesen Jer.
-Aha,ezért akartak apáék elvá...-mondtam volna,de barátom nem hagyta,hogy befejezzem.
-Na,jó,elég ebből!Most elmegyünk kajálni,mert 2 nap alatt többet fogytál,mint egy normális ember egy hónap alatt.
-Ezek szerint én nem vagyok normális?-nevettem el magam.
-De-de,csak vékony.Jó lesz a meki?
-Hogyne!Csak lépjünk le innen!-mondtam keservesen somolyogva.
Megkajáltunk,és elindultunk hazafele.Reméltem nem lesz otthon senki.Most arra vágyom,hogy egy kiadós sírás után elaludjak az ágyamba,de az is megtenné,ha be kéne mennem dolgozni.De amilyen az én szerencsém persze,hogy mindenki otthon volt.Amikor beléptem az ajtón mindenki furán nézett rám,hiszen nevettem.Nem értették,hogy hogy lehetek boldog.Nem voltam az,csak próbáltam erős maradni.Egy kicsit sikerült is.A srácok egyből agyonölelgettek.Kivéve Zayn-t.Nem értettem,hogy mi a baja.De valami volt,hiszen láttam az arcán.
-Mi a baj Zayn?-fordultam a végén hozzá.
-Semmi-húzta el a száját.Nagyon nem tetszett ez nekem.
-Na,mondd hát!-majd karonfogva elhúztam a konyhába.Szembefordultam vele,és mélyen a szemébe néztem.
-Mondd el,hogy mi bánt!Nekem elmondhatod!-vettem be a kiskutyaszemeket.
-Az,hogy Jeremy-t hívtad,nem pedig engem...-hajtotta le a fejét,mint egy ártatlan kisgyermek.
-Komolyan?
-Hát...nem egészen.Tudod,szerelmes vagyok...
-Tényleg,ez jó hír!Kibe?-kezdtem a kérdezősködést.
A válasza...hát,hogy is mondjam...-a válasza egy CSÓK volt.Megcsókolt!Hihetetlen volt!Édes ajka gyengéden szántotta végig az enyémet.Tudom,hogy leszbikus voltam,de igen,csak voltam...Viszonoztam gesztusát.Ezt elhinnem is nehéz.
-Szeretlek Sam!Nem tudom,hogy most mit gondolsz,de én végre kimondtam azt,amire már nagyon régóta vártam...
-Zayn!Azt gondolom,hogy ez kölcsönös.Eddig nem tudtam,de te felnyitottad a szemem.Ezt köszönöm!-a mondatom végén újra megcsókoltam.
-Ti meg mit csináltok?-jött be Liam.
-Azt,aminek látszik-mondtam szexin,aztán elnevettem magam.Hiába minden bánat végre van valaki,aki tényleg szeret,és elfogad olyannak,amilyen vagyok.
-Srácok!Ti most együtt vagytok?-értetlenkedett tovább drága barátom.
Egymásra néztünk,majd megszólaltam.
-Igen-mondtam ki lassan,de magabiztosan ezt az egy szót.
-De Sam!Te leszbikus vagy!-nyögte ki világfájdalommal az arcán.
-Hát,úgy tűnik,hogy már nem-mosolyodtam el.
Ekkor Zayn előhúzott a háta mögül egy szál vörösrózsát.Én egyből a nyakába ugrottam boldogságomba.
-Na,egy képet az újdonsült ifjú párról-kuncogott Li,majd előkapta telefonját.Zayn megfordult,majd felvett a hátára.Mind a ketten elmosolyodtunk a kép készülésekor.Valahogy most minden(Apát és Anyát kivéve)tökéletes.Vajon meddig marad minden így?

6. fejezet

Sziasztok!Meg is hoztam a kövit.Tudom,hogy rövid,de nincs túl sok időm írni.
Jó olvasást,Drágáim!

~Sam~
A tegnap esti buli kiütött rendesen.Az ajándékosztás után Louis hozott nekünk italt.Persze,hogy a legerősebbet kevertette.Nem is ő lenne.Az utolsó emlékem mindössze az,hogy leülök egy fotelba.Jeremy pedig mellém jön.Nem igen kéne többször meginni az erős piákat.A múltkor is így jártam.
Reggel a földön ébredtem.Jeremy szobájában voltam egy hatalmas macival az oldalamon és betakarózva.
-Jó reggelt Hercegnő!-nyomott egy puszit homlokomra barátom,majd egy pohár vizet nyújtott felém és egy fejfájás csillapítót.
-Neked is,Jer!Te hogy-hogy ilyen fitt vagy korán reggel?-kérdeztem értetlenkedve.
-Te Drága,már 11  óra van.Azért keltettelek,mert telefonált a főnököd,hogy be kell menned dolgozni 13-ra.Valami fotózás lesz,de azt,hogy kivel azt ne is kérdezd.
-Jó,hogy szólsz!Na,én mentem öltözni.-azzal felpattantam a földről,megfogtam a macimat(mert minden bizonnyal az enyém :d)és átsétáltam a szobámba.
Ott álltam a szekrényem előtt egy szál fehérneműben,és azon gondolkodtam,hogy mi a fészkes fenét vegyek fel,amikor Niall berontott a szobámba Liam-mel,de én higgadtan nézegettem tovább a ruháimat.
-Sam!Ránk figyelnél végre?-csattant fel Liam.
-Persze-feleltem,majd rájuk pillantottam.Mind a ketten idegesek voltak.A fejük le volt izzadva,Niall szőke haja hozzátapadt a homlokához,Liam fején pedig kidagadt az ér.
-Nem vennél fel valamit?-kérdezte Niall,holott láttam,hogy tetszik neki amit lát.De minek legyek előttük szégyenlős fehérneműben,amikor már láttak fürdőruhában?A kettő majdnem ugyanaz,nem?
-Nem fontos...Na,rátérnétek végre a lényegre?
-Apukáddal baj van...méghozzá óriási!Azonnal be kell mennünk a kórházba.Tudjuk,hogy menned kell dolgozni,de csak tud várni a főnököd 1-2 órát!Vagy átteszi más időpontra...
Megállt bennem az ütő.Szerintem,ha az ember szüleivel történik valami automatikusan a legrosszabbra gondol.Na,ez játszódott le bennem is.Mi lett vele egyáltalán?Hogy van?Anyu tud róla?
-Sam,Sam..Jól vagy?!-rázogatta a vállam Harry és Louis.Valószínűleg elbambultam,és észre sem vettem,amikor bejöttek.
-Nem...Azonnal be kell mennem a kórházba.-mondtam,majd elsírtam magam,de nem foglalkozva a könnyekkel rohantam tovább a kijárat felé,hogy beüljek a kocsimba,és megcélozzam vele Édesapám tartózkodási helyét.De a tervem nem jött be,ugyanis leérve a lépcsőn Zayn,Lottie,Lily és Jeremy könnyes szemekkel öleltek át.Ők már biztos,hogy tudhattak valamit,hisz már Harry és Niall is sírt.
-Hercegnő,beviszlek,jó?-mondta Liam,amit csodálok,hogy ő kívülről erősnek mutatta magát.
Csak néhány szó Apáról.Mindenki ismeri,és mindenkinek  a szívéhez nőtt,hiszen sok időt eltöltött velünk,mindig elvitt minket valahova.Lottie-ék ismerik a legjobban a társaságból,mert én mindig is apás voltam,sokkal erősebb kapocs köt hozzá,mint Anyához.Ezért is vagyok ennyire fiús.
-Oké,de ugye ti is jöttök?-fordultam a többiek felé,mire ők egy-egy bólintással válaszoltak kérdésemre.
Kisétáltunk,majd beültünk az Audimba és elindultunk.

Fél órával ezelőtt
~Lottie~
Niall és Én bevonultunk a szobámba,és pont megcsókolt,amikor csörgött a telefon.Tiszta ideg voltam,hogy hogy merik félbeszakítani azt az eseményt,amire már olyan régóta várok.
-Igen?-szóltam bele a készülékbe.
-Ön Samantha McCurdy?-kérdezte egy férfi hang.
-Nem,én a barátnője,Charlotte Pucket vagyok.Miben tudok segíteni?
-Be kellene fáradniuk a kórházba,ugyanis Flynn McCurdy-t súlyos baleset érte.Kérem siessenek!-mondta majd letette.Semmi elköszönés,vagy valami.Hát,oké...De amint tudatosult bennem az előbb elhangzott néhány szó elsírtam magam.Szeretem Flynn-t,lassan már apám helyett is apám.Felküldtem Niall-t,hogy szóljon Sam-nek.Sajnálom szegényt!

~Sam~
Odaértünk a recepcióhoz.Nagyon ideges voltam.Mégis mi fog történni?
-Jónapot!Flynn McCurdy-hoz jöttem.Hol találom?-varázsoltam egy kedves mosolyt az arcomra.Valljuk be,nehezen sikerült...
-Az első emelet, sürgősségi osztály, 105-ös ajtó lesz az.
-Köszönjük.-mondta Liam,majd támogatóan karon fogott,mert láthatta rajtam,hogy mindjárt összeesek.
Felérve bekopogtam,majd félve nyitottam ki az ajtót.Féltem,hogy mi fog fogadni,féltem,mert nem tudtam,hogy most mi lesz.Féltem,mert talán elveszíthetem az édesapám.
Bent egy ágy volt,egy tévé,három kanapé és egy fürdő.Az ágyon Apa feküdt.Közelebb mentem hozzá,majd leültem a kanapéra megfogtam a kezét,majd beszélni kezdtem hozzá.
-Szia,Apa!Én vagyok az,Kistücsök!Remélem jól vagy...Remélem felépülsz...Remélem nem hagysz itt-mondtam szipogva.Ekkor nyitott be egy orvos.
-Jónapot!Ön Samantha McCurdy?
-Igen én vagyok.Mi történt az édesapámmal?-kérdeztem sírva.
-Nos...Nem tudom,hogy tudott-e róla,de a szülei a válás küszöbén álltak.Mr.McCurdy elment kiszellőztetni a fejét,és amikor az egyik zebrán sétált volna át jött egy részeg,bedrogozott sofőr,és elgázolta.Az állapota  folyamatosan romlik,nem sokáig tudjuk életben tartani.Őszinte részvétem!-motyogta a doki.
A lelkembe döfött,hogy elmondta a történetet.Az Apám meg fog halni.Minden bizonnyal még ma.Én szeretnék itt lenni vele utoljára,fogni a kezét,és úgy,ahogy ő régen,most én mondanék neki mesét.Elmesélném,milyen volt,amikor megtanított biciklizni,vagy olvasni,vagy cipőtkötni.Elmesélném,hogy mennyire szeretem,és elénekelném a kedvenc dalát.Sírvafakadnék,amikor mindennek vége,és addig ölelném magamhoz,amíg tudatosul bennem,hogy meghalt.
-Sam!Most magadra hagylak,jó?-kérdezte tőlem Zayn,és kiment.
És elkezdtem a mesét.

A dal végén tényleg vége lett.Az az ember,akit a világon a legjobban szerettem meghalt.Zokogva borultam Zayn nyakába,aki szintén könnyezett,de megpróbált csitítani.

-Csak egy álom marad,hogy újra megöleljem.-suttogtam halkan.

5. fejezet

Sziasztok!Meg is jöttem a következő fejezettel.A kép,amit láttok,annak is szerepe lesz a fejezetben,de többet nem szeretnék elmondani,majd minden kiderül.Minden esetre jó olvasást kívánok,drága Olvasóim!<3

~Sam~
Ma van a barátságfordulónk.Már alig várom,hogy örömöt lássak barátaim arcán.A srácok is kapnak ajándékot,de az legyen az én titkom,hogy mit.
Vidáman ébredtem,mert mellettem feküdt egyik legjobb barátom.Megmosolyogtat,hogy milyen édesen alszik.Ahogy a nap megsüti kreol bőrét,és csillog rajta a fény.Magam is megdöbbentőnek találom,hogy miért lett hirtelen ilyen vonzó számomra,hiszen én leszbikus vagyok.
-Jó reggelt,Tücsök!-suttogta Zayn.
-Neked is!-motyogtam,majd elfordultam,mivel nem a legkellemesebb az ember lehelete reggel.
-Azonnal nyisd ki az ajtót Sam!Érted?Most!-hallottam meg Lottie hangját a dübögéssel párhuzamosan.Nehezemre esett kikelni az ágyból.
-Mivan?-kérdeztem nem túl kedvesen.
-Itt a reggelid!-mosolyodott el szőke barátném.
-Te szemét!-nevettem el magam,és igen,egyből sikerült felébresztenie engem az imádnivaló palacsintájával.
-Lent vár Jer.Elvisz valahová.
-Okés.Na,de tűnés a szobámból!-mondtam viccesen.
Felöltöztem egy otthoninak nevezhető ruhába és lesétáltam a lépcsőn.És Jeremy tényleg várt.Nagyon.Olyannyira,hogy a tévében nézte a Spongebob-ot.Hirtelen ötlettől vezérelve nekifutottam és ráugrottam a kanapén ülő barátomra.
-Basszus,megőrültél?-nézett rám hatalmas szemekkel.
-Á,dehogy is!Csak egy kicsit-röhögtem.
-Na jól van csajszim!Indulunk vásárolni.De előtte szóljál Lilynek is.Én nem tudtam kirángatni az ágyból.
-Ho-hó!Na,majd meglátjuk,hogy kinek kel fel.-mondtam önelégülten,és elindultam Lil szobája felé.Betörtem az ajtaját és megfogtam a lábát,majd lehúztam a kényelmet jelentő ágyáról.Oké,most nehogy azt higgyétek,hogy agresszív vagyok,mert nem,csak reggelente mindig ilyen kedvembe vagyok.
-Naa,ezt most miért kaptam?-emelte rám a tekintetét.
-Mert máshogy nem lehet téged felébreszteni-mosolyogtam.
-Na,szedd össze magad,és indulunk vásárolni.
-De Sam,mit vegyek fel?-nézett rám kiskutyaszemekkel.
Elkezdtem a szekrényében kutakodni,majd a kezembe akadt egy nagyon csinos ruhán,amit oda is adtam neki,majd én is átöltöztem,pedig nem is olyan régen vettem fel azt,ami most rajtam van.Meg is lett,hogy mit veszek fel.
-Indulhatunk?-jött hozzám Jer.
-Persze!Hova megyünk?-érdeklődtem kedvesen,mit sem sejtve,hiszen minden évben,amikor a barátságfordulónk volt mindig vásárolással csaltak el itthonról,épp ezért hoztam el  a táskámban az összes ajándékot becsomagolva.
-Vásárolni.-kacsintott rám Lily.
Nagy meglepetésre mégis csak boltba mentünk,nem pedig bulizni.Mindegy,majd este.

-Sam!Cicám,menj és öltözz fel csinin.Nagyon csinin!-kiáltott Harry.
-Nem vagyok macska!-szidtam össze azonnal,mire Niall Lottie mellé állt és súgott neki valamit,mire Charlotte elvörösödött.Sejtettem,hogy mi lehetett az.
Gyorsan megint átöltöztem.Leérve Lottie mosolygott rám csodás ruhakölteményében,majd szorosan megölelt.Már csak Lil-re vártunk.Mire letopogott a fekete koktálruhájában.Kissé alulöltözöttnek éreztem magam hozzájuk és a fiúkhoz képest is.
-Na,hova megyünk?-kérdezte mostmár Lou drágám.
-Majd meglátjátok.
Egy klubba értünk,ahol Zayn egy-egy pohár felessel ajándékozott meg minket.Lassan az ajándékozásra került a sor.Az én ajándékomnak mindenki örült.(Én azokat kaptam,amiket a fenti képen láthattok.)Kaptam egy fehér magassarkút,és Adidas cipőket,amiket már rég kinéztem magamnak.

Untitled #1 

4.fejezet

Sziasztok!Nagyon ritkán tudok hozni most részeket,mert nagyon sok a dolgom.De van,hogy leülök a gép elé 2 óra hosszára,és megszületik egy fejezet.Ez most is így van.Na,Drágáim,Jó olvasást! :*

~Sam~
Egy új nap.Egy újabb fárasztó reggel.És újra 6 órakor fent vagyok,de ez most azért van,mert ma van az ELSŐ MUNKANAPOM.Alig várom.Amanda tegnap este felhívott és közölte,hogy ma egy hírességgel kell a kamera elé állnom.Izgatott vagyok,mert nem mondták,hogy ki lesz az.
Uram isten!A zuhany alatt állok fél órája és elfogok késni!Azt sem tudom,hogy mit vegyek fel!Lottie-t és Lil-t nem kelthetem fel.Az már bunkóság lenne.Á,meg is van az a nagyszerű találmány,ami segíteni fog.Az internet.
Gyorsan elolvastam,hogy:
-Nuku smink.
-Tökmindegy,hogy milyen ruhába toppansz be.
-A frizurádat is helyre állítják.
Ezek alapján csak egy farmergatyát és egy trikót vettem fel edzőcipővel.
Gyors léptekkel közelítem meg az épületet.A buszon  elaludtam,de aztán felriadtam és egy megállóval arréb szálltam le,mint kellet volna.Ezért végkép késésben voltam.
Az épületbe beérve Amanda fogadott,majd elvezetett egy hatalmas stúdióba,ahol leültetett egy székre és kezdetét is vette a szépítésem.
-Drágaságom!Kezdünk!-kiabált oda Amanda.
Felpattantam a székről,majd megnéztem magam a tükörbe készített rólam egy képet az egyik sminkes,és már mentem is,hogy megismerjem a partneremet.
Amanda és....TAYLOR LAUTNER figyelt engem,hogy mit tevékenykedek.
-Sam Ő itt Taylor.Taylor Ő pedig Sam-mutatott be minket gyorsba főnököm.
-Örvendek-mosolyodott el szeretett sztárom.
Ja,igen,gyorsan azért elmondanám,hogy Taylorért való rajongásom akkor kezdődött,mikor gyerekkorunkba együtt utaztunk repülőn,és egymás mellett ültünk.Aztán jöttek a filmjei,amiket szintén imádtam.
Elkezdődött a fotózás.Temérdek képet csináltak.Milliószor átöltöztem,és még ennél  is többször ültem a sminkes és fodrász székében.
A végeredmény egész jó lett.A legjobb kép az,ami nagyon spontán jött,mivel a képen Taylor magához ölel.
Aranyos srác.Nekem bejön.Mármint nem Úgy.Oké,helyes,meg minden,de nekem nem jön be,mint srác,meg amúgy sem.
A legutolsó fényképezőgép kattanásra várva az ajtón Taylor Swift nyitott be.Igen,vele is készült kép. :)

 Íme a készültekből pár kép. :)

A fotózás végén telefonszámot cseréltünk,majd Taylorral elmentünk kávézni.Az a csaj elképesztő.Annyira közvetlen.Vicces,és még aranyos is.Van egy olyan gondolatom,hogy ez a barátság,ami köztünk lesz,vagy van az tartós nem pedig futó.
Hazaérve barátnőim letámadtak.Nem kaptam levegőt a sok kérdéstől,amit feltettek.
-Na,kivel voltál?
-Nem fogjátok elhinni...
-Mondd már-kiabálta le a fejem Lily.
-Nyugi!Taylor...Lautner és Taylor...Swift.
-MI???-visította el magát Lottie.
-Igazat mondok!

-Te jó ég!És van képed?-csatlakozott a beszélgetésünkhöz Jeremy is.
-Még telefonszámom is.-nevettem el magam.
Jó volt látni,ahogy barátaim felpörögtek.És eszembe jutott,hogy holnap lesz a 17. barátság évfordulónk a csajokkal és a 4. a srácokkal.Sürgősen be kell szereznem nekik valami személyes ajándékot.Felviharoztam a szobámba,majd szóltam Zayn-nek.
-Zayn!Gyere!-kiabáltam el magam.
-Itt is vagyok-toppant be a szobámba.
-Mi a baj Tücsök?-huppant le mellém az ágyra.
-Tudod,hogy holnap lesz a csajokkal a barátságfordulónk és el kéne mennünk vásárolni...plusz már ki is néztem valakinek valamit.-hadartam el egy szuszra.
-Rendben,elviszlek.Amúgy milyen volt ma a fotózás?
-Nagyon jó!Képzeld!Taylor Lautnerrel és Taylor Swiftel volt.-meséltem teljesen fellelkesülve.
-Wow!Én is ismerem őket!Hívjuk őket vásárolni?
-Oké!

A plázába érve a két Taylor maskarába öltözve már várt minket.Két-két puszival,a srácok felől kézfogással köszöntöttük egymást.Kezdetét vette a nagyvásárlásunk.A srácoknak sapkákat vettem,Lily-nek ruhát,Lottie-nak is ruhát.Ezekhez még telefontokot vettem nekik,mivel annyiszor leejtik,és az iPhone nem egy olcsó telefon. Zayn-nek pedig egy telefont a régije helyett.Mivel a srácok,Zayn és a csajok ajándéka nem egyenlő árértékű,

ezért vettem Louisnak egy répás és egy Coca Cola-s pizsamát,Harrynek a tetoválószalonba 2 kupont,Liamnek napszemüvegeket,Niallnek pedig egy hónapos kupont a helyi kedvenc cukrászdájába.A lányoknak pedig 3-3 pár cipőt.Na,én kész is vagyok.Jaj,de elfáradtam!
-Zayn!Megyünk haza?-pislogtam fáradtan.
-Ne menjetek!-kapcsolt azonnal Taylor barátném.
-Gyertek el hozzánk.Akkor mindenki jól jár.-ajánlottam fel.
-Sajnálom gyerekek,de én nem tudok menni.Holnap forgatásom lesz.-sajnálkozott Lautner.
-Akkor máskor.Szia-köszöntem el tőle,mire magához vonva megölelt és belepuszilt a fülembe.Ja,ő még nem is tudja,hogy leszbikus vagyok.
-Sziasztok-búcsúzott,majd eltűnt.
Beülve a kocsiba én a hátsóülésre szorultam,mivel átadtam a helyemet újonnan szerzett barátnőmnek,és értelem szerűen Zayn vezetett.Én idő közben elaludtam.
Karokat éreztem magam körül,de lusta voltam kinyitni a szemem.Felemeltek,majd éreztem,hogy emelkedek,majd letesznek a pihe-puha ágyikómba,és puszit nyom az arcomra,majd mellém bújik.
Egyből megismertem,hogy ez bizony Zayn.Jellegzetes illata az orromba kúszott és nem engedett fogságából.Feléfordultam,és anélkül,hogy kinyitottam volna szemem megszólaltam.
-Szeretlek Zayn!-suttogtam,majd hozzábújtam.
-Én is Tücsök!-viszonozta kijelentésemet.

~Zayn~
Vajon komolyan gondolta?Tudom,hogy szeret,de mint barátot.De nem érez vajon többet?Tudom,hogy leszbikus,de észrevettem,hogy 2 hónapja nem volt senkije.Itt van most Taylor.Én az ő helyébe már rég rámozdultam volna,mint azon a bulin a múltkor.Szerintem nem sokáig fog tartani neki ez a fajta vonzódása.Viszont nem akarom elveszíteni a barátomat.Szeretem őt.Úgy,mint barátot és úgy,mint szerelmet.

~Jeremy~
Taylor Swift betoppant a házunkba.Azt hittem,hogy megőrülök.Oké,elmagyarázom.17 éve 3 lánnyal vagyok körülvéve,és a fiús énem akkor kezdett visszatalálni hozzám,amikor megismertem a srácokat.A lányos énem az inkább az,hogy lelkizős vagyok,viszont vásárolni mindig is utáltam.Lily-t imádom,de néha nagyon sok,hogy egyfolytában beszél.Egyedül Zayn az,aki tartotta bennem a lelket.Ezért jó haverom.Immár 17 éve.Sam viszont mindig fiús volt.Vele mindig megtaláltam a közös hangot.Nem is tudom,hogy mennyit verekedtünk együtt.Lily-vel is voltak harcaim,de korántsem olyan,mint Tücsökkel.Imádom azt a lányt.

3. fejezet

Sziasztok!Bocsánat a sok késésért,de nagyon elfoglalt lettem mivel beindult a suli,mint nektek is.De most egy hosszú résszel jöttem,igaz nem történik benne nagyon semmi sem,de ezt majd ti eldöntitek.Jó olvasást! :*

~Lily~
Sam elment futni,Jeremy pedig utána szedte a sátorfáját,mert elvileg valami fontosat akar neki mondani.Na,arra nagyon kíváncsi leszek!Lottie,a fiúk és én pedig eszeveszett röhögésbe kezdtünk,mikor Harry kilépett a drága Sam ruháiban.És igen,még ki is sminkelte magát.És igen,még jól is állt neki.Fura nem?Még Hazza a száját törölgette,hogy leszedje magáról a vörös rúzst én addig elmentem felvenni valami normális ruhát.Kisebb sikerem lett a srácok körében,amikor a köldökömet kimutató fehér felsőmben és rövidgatyába kitipegtem hozzájuk.Louis odavágta magát mellém,majd magához szorított.
-Úgy imádunk Lil!De mi lenne,ha egy kicsit rövidebb gatyát vennél fel?-vonogatta szemöldökét Lou.
-Ennél rövidebbet?Öt fiú előtt?Álmodj róla Tomlinson!-háborogtam mérgemben.
-Jólvanna!Tudod,hogy csak vicc volt!Így is dögös vagy!Majd meglesünk mi fürdőruhába!-kiabált oda Niall,a semmiért,hiszen tőlem kb. 1,5 méterre volt.
-Halkabban szöszi!Te inkább csak egyél.-utasította Lottie,aki szintén szöszi.Ja,és Niall mindig mérges rá,ha leszöszizi,mert állítása szerint,így hülyének mutatja be,mikor ő nem is az,és akkor kitör köztük a 3. világháború.Csak jönnének már össze!
-Te le mertél szöszizni?-vörösödött el barátunk feje,miközben felállt és a futásnak eredt lány után indult.Ők ezzel el lesznek egy darabig.
Elmentem mosogatni,mikor megláttam Zayn fekete haját,és egy ötlettől vezérelve összeborzoltam "loboncát",mondanom sem kell,hogy kiakadt rám.
-Na mondd,miért jöttél?-kérdeztem meg végül,mivel sikeresen behabozta az arcomat.A számba is belement.Fúj!
-Nem tudod,hogy mikor ér haza Sam?Beszélni akarok vele.-bökte ki kínját.
-Nem tudom,de szerintem hamarosan,mivel Jeremy nem az a jó futótárs...Miről akarsz vele beszélni?
-Igazándiból nem beszélni akarok vele,hanem egy ajándékot adni neki,de ez titok,meg ne tudja!
-Ígérem,hogy nem fogja-bólogattam hevesen,de látva,hogy beszélgetőtársam távozott,ezért visszafordultam a mosnivalókhoz.

~Sam~
Istenem ez a Jeremy!Egyszerűen nem bír hosszútávon futni!Nem is az én tempómba megy!Na jó,hazamegyek,elég volt mára ennyi.Így is 10 km-t futottam.
-Sam!Megyünk haza?-lihegett mellettem barátom.
-Pont most akartam én is mondani.De igen menjünk.
És megint egy hosszú futás,vagy inkább kocogás vette kezdetét.
Hazaérve Zayn fogadott.Szépen fel volt öltözve,és nagyon úgy tűnt,hogy vár valakit.De mivel felderült az arca mikor meglátott,hogy arra a következtetésre jutottam,hogy engem vár.
-Törpilla!Szia!Nyomás tusolni és öltözni!A ruhád az ágyon van!Ne kérdezz semmit,majd úgy is megtudod!-igen,ez igazán Zayn-re jellemző.Meglep egy vacsorával,vagy egy kiruccanással.Ugyan ezt szokta csinálni a többiekkel is.Kész tények elé állít és nem tudsz előle menekülni.De nem is baj.A lényeg,hogy ne kérdezz semmit,mert akkor neked lesz rossz,ha éppen csikis vagy,vagy a kedvenc pólód éppen nála van kölcsön.Vigyázat!
A szobámba belépve széjjel se néztem,csak mentem zuhanyozni,hogy minél hamarabb elkészüljek.Gyors tusolás,fogmosás,egy rágó bevétele,és elkezdtem keresni a ruhámat,mikor eszembe jutott,hogy Zayn említette,hogy az ágyamon van.Felöltöztem,majd kisminkeltem magam.A végeredmény egész jó lett.A ruha eszméletlenül dögös volt.Leszaladtam a lépcsőn(ügyelve arra,hogy ne törjem ki a cipőm sarkát),és elkezdtem keresni barátomat,de az égvilágon sehol sem találtam.Hívtam telefonon,nem vette fel.Küldtem neki SMS-t,nem reagált rá.Elkezdem kiabálni,semmi válasz rá.Ott álltam totál esetlenül,mikor valaki befogta a szemem,én pedig akkorát visítottam,hogy az egész ház beleremegett.Megfordultam és a jókedvű Zayn most a fülét fájlalta.Nyomott egy puszit az arcomra és karon ragadott.
-Mehetünk?-nézett le rám.
-Már nem azt csináljuk?-röhögtem el magam.
-Ne incselkedj Picúr!-fenyegetett meg az aranyos nézésével.Nemhiába,én már elég régóta ismerem őt ahhoz,hogy tudjam,nekem soha nem tudna ártani,és ez kölcsönös is.
-Igenis Kapitány!-idéztem az egyik rajzfilmből,amit Louis-szal szoktam nézni.Egymásra néztünk partneremmel,és egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
-De szeretlek,te Örökgyerek!-vihogott még mindig
-Tudom!-nyújtottam ki a nyelvem,tényleg úgy,mint egy gyerek.
-Na,de menjünk,mert soha nem érünk oda.-vonszolt maga után a kocsihoz.
Az egész városon keresztül mentünk,majd megálltunk a város legfényűzőbb étterménél.Kissé nehezen jutott el az agyamig,hogy engem hozott ide Zayn.Életemben akkor voltam itt először,amikor az érettséginket ünnepeltük a csajokkal és a srácokkal.Azóta be se tettem ide a lábam.Kíváncsi vagyok,hogy mit akar majd mondani Zayn.
Egy külön boxot kaptunk.Az asztal közepén egy hatalmas orchidea csokor volt elhelyezve,mellette pedig kis mécsesek.Elképesztően gyönyörű volt.
Zayn levette rólam a dzsekimet,amit útközbe vettem fel,mivel majd' szétfagytam.
-Foglaljon helyet hölgyem!-tessékelt helyemre.
-Na,most már elmondhatod,hogy mit szeretnél-mondtam neki,miután megrendeltük a kaját.
-Adni szeretnék valamit,de azt majd csak szigorúan az étkezés után.-mondta lassan,mély hanggal,mire elröhögtem magam jó hangosan,persze az egész étterem egy emberként fordult felém,aztán ők is jót derültek jókedvűségemen.
A kaja elfogyasztása után kérdőn fordultam szemben ülő fekete hajú barátom felé.
-Most már elmondod?-kérleltem.
-Persze.Elsősorban-tartotta fel a mutató úját,jelezve,hogy várjak egy kicsit.Elkezdett a hátsózsebében kotorászni,mikor hatalmas reccsenést hallottam.Addig kutatott,míg lett egy nagy lyuk a nadrágja hátulján.Viszont megtalálta amit keresett.Egy ékszeres dobozzal babrált kezeivel.
-Elsősorban meg akarom köszönni,hogy 17 éve rendíthetetlenül mellettem állsz mindenben,és a barátom vagy.Ezért adom neked ezt az ékszert,hogy tudd a mi barátságunk örökké tart.-mondta,majd átadta a kis dobozkát.Ledöbbentem,mikor megláttam az oly rég kiszemelt karkötőt,és azt a nyakláncot,amit még életemben nem láttam,de akkor is gyönyörű volt.
-A nyakláncon egy szőlő van,de azért ezt választottam,mert nagyon illik a személyiségedhez.Remélem tetszik.
-Már hogy ne tetszene?Ez elképesztően gyönyörű.Köszönöm.-mondtam nyakába csimpaszkodva,majd egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Másodsorban,pedig el szeretném mondani,hogy nekünk el kell utaznunk Amerikába...
-MI?-háborodtam fel,félbeszakítva őt.
-Nyugimár kisasszony!Hadd fejezzem be!Na szóval ott tartottam,hogy ... Ti is eljöhettek velünk-mondta ki idegtépő lassúsággal.
Nagyon megörültem neki.Nem fognak itt hagyni minket ki tudja hány hétig,vagy akár hónapig.Mi is velük tarthatunk.

~Zayn~
Igazándiból nem ezt akartam mondani neki,hanem be akartam neki vallani az igazi érzéseimet,amik jóval többek,mint a barátság,de nem most fogom megtenni.Örülök,hogy lett munkája,hogy örül az ékszernek,és annak,hogy ma vagyunk 17 éve elválaszthatatlan barátok.
Mégsem tudok rá úgy nézni,hogy ne akarnám megcsókolni,hogy nem időzne el a szemem tökéletes vonásain,vagy arcán.Ez a lány egyszer még kikészít engem,de nem most,az biztos.

2. fejezet

Sziasztok!Meghoztam a következőt.Remélem tetszik. ;) Bocsánat a sok késésért.Tudom,rövid lett,de most csak ennyire futja.

~Sam~
Reggel zúgó fejjel ültem fel az ágyamba.Nem akartam kinyitni a szemem.Nem akartam,hogy elkezdődjön ez a nap,de már felesleges volt bánkódnom,mert felkeltem.A fejem fájt,szomjas voltam,minden bajom volt.
Észrevettem,hogy a földön Zayn alszik,az éjjeliszekrényemen pedig van egy pohár víz és egy szem gyógyszer.Csak tudnám,hogy mi történt  tegnap este,azután,hogy táncoltam Harry-vel.
-Jó reggelt Törpilla!-dünnyögte Zayn.

-Neked is!El tudnád mesélni,hogy mi volt tegnap este?-vonogattam szemöldökömet,de mivel Zayn elkezdett kuncogni,ezért gondolom elég hülyén nézhettem ki.
-Persze,de először reggelizzünk.
-Rendben,Főnök!-váltottam katonásra.
Lent tömeg fogadott.Mármint amit megszoktam,ahoz képest.Jeremy,Harry,Liam,Louis,Niall,Lil és Lottie.Kicsit sokan voltak egy helységben.
-Reggelt!-kiáltotta el magát Jeremy,majd odajött hozzám,és adott két puszit.A többiek is így tettek.
-Mit eszünk?-kíváncsiskodtam.
-Törpilla!Majd megtudod.-veregetett vállon Louis.
-Jó,nekem mindegy...Tegnap este mi történt?-fordultam körbe.
-Totál kiütötted magad.Mikor táncoltunk elhánytad magad.Lehánytad az új cipőmet!-háborodott fel Harry.
-És utána?
-Utána hazahoztunk,és mind itt aludtunk.-fejezte be Liam.
-Értem.Na,de együnk.-vonszoltam őket az asztalhoz.

Reggeli után felhívtam Amandát,hogy válaszoljak neki az állást illetően.
-Haló?Amanda Collins.
-Üdv!Itt Samantha McCurdy.
-Ó,Sam!-vidult fel a hangja.-Na,sikerült döntened?
-Igen...Úgy döntöttem,hogy modell leszek.-mondtam ki végül.
-Rendben!Jó döntés volt!Jövőhéten kezdesz!Szia!...Ja,és légyszi tegezz.-mondta,majd letette.
Oké,akkor már állásom is van.Mehetek öltözni.Végre!
Sok gondolkodás után úgy döntöttem,hogy elmegyek futni.Igen,imádok futni,de a legjobban sprintelni.Nem értem,hogy az elmúlt két hónapban miért nem mentem.Felvettem egy rózsaszín cicagatyát,fehér felsővel és a futócipőmmel.

Jól esett utcákon keresztül zenéthallgatva elsuhanni.Kis idő múlva Jeremy rohant mellém.Ő is futásnak volt öltözve.Kirántottam a fülemből a fülhallgatót.
-Üdv Idegen!-böktem meg.
-Törpilla!Hát te itt?-lihegte.
-Teljes életnagyságban.-kacsintottam rá.-Merre?
-Össze-vissza.Még én sem tudom...Amúgy Zayn majd beszélni szeretne veled.
-Oké.Mizujs csajok terén?
-Semmi.Nem találok egy normálisat sem.De nem is nagyon érdekelnek.
-Na,látod,nem vagy egyedül.-kacsintottam egyet.