13. fejezet

Sziasztok!Az előző részhez érkezett egy érdekes komment,ami annyihól állt,hogy Szia!.Igazán megmoslyogtatott,meg jól is esett.Most itt a folytatás.Hamarosan kiderül,hogy miért volt Zayn-nek olyan félreérthető az egyik mondata,most viszont csak Lily-vel és Harry-vel akarok foglalkozni,ezért ez a rész teljes mértékben róluk szól.

~Harry~

A bejelentésünket mindenki jól fogadta.Ennek örültem,hiszen a barátaim mellettem állnak,és ez nekem nagyon sokat jelet.

-Harry!Menjünk el kávéznii!-könyörgött nekem Lucy.Fura volt,hogy most nem a vezetéknevemen szólít,hanem a becses nevemen.

-Rendben.Hova szeretnél menni?-adtam be a derekam.

-Az mindegy,csak kávét igyak.-sóhajtott egy nagyot.

Beültünk a kocsiba,majd elvezettem egy Starbucksba.Lucy-nak mosoly terült el az arcán.

-Ez a kedvenc helyem!-mondta.

-Tudom...egy kicsit kémkedtem utánad,hogy tudjak valamit a születendő gyermekem édesanyjáról,és az életem párjáról.-kicsit furán hangozhat,hogy életem párja,de én érzek valamit iránta.Valami olyasmit,amit eddig másnál még soha.

-Öhm...oké.-szinte gondoltam,hogy nem fog mit mondani rá.Bevezettem a kávézóba,leültünk egy eldugottabb helyre,majd rendeltem 2 kávét.

-És mesélj valamit magadról!-kértem,miközben belekortyoltam a kávémba.

-Hát,szeretek sportolni,emellett zenélni.Még talán annyi,hogy a kedvenc színem a fekete,imádom a rózsákat,szeretek kávézni,a kedvenc számom Lorde-tól a Royals.Úgy körülbelül ennyi.És te?

-Hát az én kedvenc színem is a fekete,én is szeretem azt a számot,én meg szeretek rózsát adni másoknak.Ennyi lennék.Meg szeretek magamra tetováltatni ezt-azt.-mosolyodtam el.

Csodálkozással hallgatott Lucy,pedig nem is mondtam semmi jót sem.

-Harry!Te olyan kedves vagy!-nevetett fel,amikor kifizettem a kávé árát.

-Miértis?-vontam fel a szemöldököm.

-Mert kedves vagy!Kifizetted a kávét,meg amúgy is az vagy,csak az elején köcsögösködtem veled,de beláttam,hogy te egy tündér teremtés vagy!-kuncogott.-És ez az árnyoldala a terhességnek,hogy olyan őszinte,mitha részeg lenne...-felyezte be.

Biztos,hogy igazat mondott?

-Nem jönnél el velem egy randira?-fordultam hirtelen felé.Láttam,ahogy eltátja a száját,majd lecsorgott egy könnycsepp az arcán.Én ezt hihetetlenül néztem végig.

-Mi a baj?

-Örülök,hogy így állsz hozzám...Ez csak azért van,mert én vagyok a gyereked anyja?

-Nem...azért van,mert érzek irántad valamit.Még nem tudom,hogy mi ez,mert eddig soha nem éreztem ilyet más iránt.Remélem,hogy egy kapcsolat alakulhat ki köztünk.

Hatalmas vigyor terült el az arcán,mire olyat tett,amire nem számítottam...MEGCSÓKOLT!Persze egyből cselekedtem,az én ajkaim sem tétlenkedtek.Könyörgés után megkaptam a bejutást nyelvemmel.Azt hiszem ez a szerelem.Nem?

~Lily~

Ma megyek randira Ian-nel.Mindjárt értem jön,de azt sem tudok,hogy mit vegyek fel.Nem akarok túlöltözni.Na,lássuk ki vn itthon csajok közül.

-Lottie!-kiabáltam ki,de semmi válasz nem érkezett.

-Eleanor!-kiabáltam megint,de ezúttal válasz is jött rá,mivel az említett lány berontott szobámba.

-Mit akarsz felvenni?-mosolyodott el.

-Hát,nem tudom,ezért hívtalak.

-Rendben,nekem Ian annyit mondott,hogyy sportszerkót vegyél fel.Szóval keressünk valami cicagatyát.

Elkezdett kutatani a szekrényemben,majd fel is emelte a kiválasztott ruhadarabokat.El-nek mindig is jó ízlése volt.Egy sötétkék tréninggatyát,egy fehér edzőtrikót és egy rózsaszínes futócipőt nyújtott át.

Gyorsan felkaptam,majd nem engedett el addig barátnőm,amég meg nem csinálta a hajam és sminkem.Minek smink sportoláshoz?Ez örök rejtély.

Csengettek,én lerohantam,kinyitottam,majd Ian 3 arcrapuszival köszöntött.

-Gyönyörű vagy!-suttogta a fülembe.

-Köszi!-mosolyogtam.

-Hova megyünk?-kíváncsiskodtam.

-Focizni!-közölte egyszerűen.

Értetlen voltam,mindaddig,amég le nem parkolt egy stadion előtt,és be nem vitt oda.

Hatalmasat fociztunk.Nagyon jól éreztem magam.Mikor levonultunk a pályáról Ian magához húzott,aztán megcsókolz.Viszonoztam csókját.

-Szeretlek,Lily!Lennél a barátnőm?-mosolyodott el.

-Az érzés kölcsönös!És igen!-mondtam vidáman.