15. fejezet

Sziasztok!Ha hamar összeszedtek 2 kommentet és 3 értékelést,akkor aznap én is felteszem a részt,de addig nem,amíg nem hozzátok.Remélem elnyeri a tetszéseteket! :*

~Sam~
Csak zokogtam és zokogtam.Nem akartam felállni a földről...talán még jól is esett kiadni magamból a fájdalmamat.Rosszul esett,hogy Zayn-nek csak egy játék voltam,és belementem egy randiba Liam-mel.Szörnyű vagyok!
Kopogást hallottam.
-Menj el!-kiabáltam ki,mert azt hittem a volt barátom az.De ahelyett,hogy hallgatott volna rám benyitott.
-Csak én vagyok az!-kuncogott Jeremy.
-Hát te?Úgy tudtam,hogy csajozni vagy.-döbbentem le.
-Nem,végig a szobámba voltam,és hallgattam a jelenetedet.De ne aggódj,én azt a Hemsworth gyereket normálisabbnak látom,mint 17 év alatt Zayn.-motyog Jer,és látom,ahogyan a szemében a düh lángja lobban...nem nagyot,csak egy kicsikét.
-Mit csinált Zayn?-jutott eszembe a kérdésem.
-A szobádba dönget egy sztárpalántát,te itt zokogsz miatta...és még azt kérdezed mit csinált?-rázta a fejét Jeremy.
Sokszor nem értem hogyan is akar engem jobb kedvre deríteni...de ez most biztos nem sikerült,mert eszembe jutott Apa.Még a temetését sem említettem.

Visszatekintés,a temetés napja
(Sam)

Ma lesz Apa temetése...tiszta idegroncs vagyok,már napok óta csak sírok,nem eszek semmit,és egy csomót fogytam.Dolgozni megyek,de mosolyogni nem tudok.Ma is csak az jár a fejemben,hogy nemsokára elindul A Dal(csupa nagybetűvel) és az utolsó útjára kísérem Apukámat.A világ legeslegeslegeslegjobb apukája...igen,ezt nyugodt szívvel állíthatom,hiszen ő tanított meg beszélni,járni,biciklizni,olvasni,számolni,mindig mellettem állt a bajban,átsegített minden nehézségen,vele tanultam meg táncolni....egyszer régen megigérte,hogy az esküvőm napján keringőzni fogunk,ő úgy fog kinézni,mint Jason Statam a Szállítóban,én pedig leszek az ő hercegnője.Kiskoromban is ezt mondta...szinte mindig,és most tessék....Anya miatt nincs többé,nem várta meg az esküvőmet,nem látta az unokáját,nem puszilhat meg,amikor bejelentem neki,hogy terhes vagyok...mármint nem vagyok az,csak ha az lennék.

Délután kettő van....most viszik a sírhoz Apukám koporsóját,közben halkan hallatszik A Dal,amire megkért,hogyha meghal ez szóljon a temetésén.Lassan ballagok Jeremy és a húga oldalán.Direkt nem Zayn mellé álltam,hiszen ilyen szempontból a barátaim a legjobb támaszt nyújtóak.Mindenki itt van,Apa összes barátja,ismerőse és még egy csomó ember,akiket nem ismerek.
Leeresztik a koporsót a sírba,majd odasétálok,és halkan suttogom.
-Hiányzol!Szeretlek!Mkindig is szeretni foglak!-majd egy szál fehérrózsát dobtam rá.

Teljesen összezuhantam...Jeremy leült mellém,és egyfolytában ölelget,meg puszilgat,hogy nyugodjak meg.Igazi barát,tényleg.
-Na!Sam,ne sírj már!Menj el randizni Liammel és meglátod minden rendbe jön!Ne is törd a fejed ilyen dolgokon!-vigyorodott el.
-Imádlak!-bújtam hozzá.
-Ki nem imád engem?-kuncogott fel.
-Egoista!-böktem oldalba,majd egy nagy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Ezt most miért kaptam?-kerekedett ki a szeme.
-Mert szeretlek,te bugyuta!-öleltem meg.
Túlzottan érzékeny vagyok mostanában,ez nem tetszik nekem.
-Lemegyünk,vagy nézzünk inkább egy filmet?
-Filmezzünk...nem akarok a többiek nyáladzó társaságában lenni.-kuncogtam,de kopogtak az ajtón,ezért felálltam kinyitni. Lily és Ian bámult rám az ajtó másik oldalán.
-Bejöhetünk?-érdeklődött Ian.
-Persze...filmezünk,ti is nézitek?
-Ja-bólintottam,majd beengedtem őket.Letanyáztunk,majd elindult a film.Valami horror volt,amitől iszonyatosan féltem.Mire vége lett észre sem vettem,hogy Jeremy ölel,én pedig félig rajta fekszem,Lily pedig Ian karjaiban fészkel.Hihetetlen,hogy fel se tűnt,milyen kényelmes...