6. fejezet

Sziasztok!Meg is hoztam a kövit.Tudom,hogy rövid,de nincs túl sok időm írni.
Jó olvasást,Drágáim!

~Sam~
A tegnap esti buli kiütött rendesen.Az ajándékosztás után Louis hozott nekünk italt.Persze,hogy a legerősebbet kevertette.Nem is ő lenne.Az utolsó emlékem mindössze az,hogy leülök egy fotelba.Jeremy pedig mellém jön.Nem igen kéne többször meginni az erős piákat.A múltkor is így jártam.
Reggel a földön ébredtem.Jeremy szobájában voltam egy hatalmas macival az oldalamon és betakarózva.
-Jó reggelt Hercegnő!-nyomott egy puszit homlokomra barátom,majd egy pohár vizet nyújtott felém és egy fejfájás csillapítót.
-Neked is,Jer!Te hogy-hogy ilyen fitt vagy korán reggel?-kérdeztem értetlenkedve.
-Te Drága,már 11  óra van.Azért keltettelek,mert telefonált a főnököd,hogy be kell menned dolgozni 13-ra.Valami fotózás lesz,de azt,hogy kivel azt ne is kérdezd.
-Jó,hogy szólsz!Na,én mentem öltözni.-azzal felpattantam a földről,megfogtam a macimat(mert minden bizonnyal az enyém :d)és átsétáltam a szobámba.
Ott álltam a szekrényem előtt egy szál fehérneműben,és azon gondolkodtam,hogy mi a fészkes fenét vegyek fel,amikor Niall berontott a szobámba Liam-mel,de én higgadtan nézegettem tovább a ruháimat.
-Sam!Ránk figyelnél végre?-csattant fel Liam.
-Persze-feleltem,majd rájuk pillantottam.Mind a ketten idegesek voltak.A fejük le volt izzadva,Niall szőke haja hozzátapadt a homlokához,Liam fején pedig kidagadt az ér.
-Nem vennél fel valamit?-kérdezte Niall,holott láttam,hogy tetszik neki amit lát.De minek legyek előttük szégyenlős fehérneműben,amikor már láttak fürdőruhában?A kettő majdnem ugyanaz,nem?
-Nem fontos...Na,rátérnétek végre a lényegre?
-Apukáddal baj van...méghozzá óriási!Azonnal be kell mennünk a kórházba.Tudjuk,hogy menned kell dolgozni,de csak tud várni a főnököd 1-2 órát!Vagy átteszi más időpontra...
Megállt bennem az ütő.Szerintem,ha az ember szüleivel történik valami automatikusan a legrosszabbra gondol.Na,ez játszódott le bennem is.Mi lett vele egyáltalán?Hogy van?Anyu tud róla?
-Sam,Sam..Jól vagy?!-rázogatta a vállam Harry és Louis.Valószínűleg elbambultam,és észre sem vettem,amikor bejöttek.
-Nem...Azonnal be kell mennem a kórházba.-mondtam,majd elsírtam magam,de nem foglalkozva a könnyekkel rohantam tovább a kijárat felé,hogy beüljek a kocsimba,és megcélozzam vele Édesapám tartózkodási helyét.De a tervem nem jött be,ugyanis leérve a lépcsőn Zayn,Lottie,Lily és Jeremy könnyes szemekkel öleltek át.Ők már biztos,hogy tudhattak valamit,hisz már Harry és Niall is sírt.
-Hercegnő,beviszlek,jó?-mondta Liam,amit csodálok,hogy ő kívülről erősnek mutatta magát.
Csak néhány szó Apáról.Mindenki ismeri,és mindenkinek  a szívéhez nőtt,hiszen sok időt eltöltött velünk,mindig elvitt minket valahova.Lottie-ék ismerik a legjobban a társaságból,mert én mindig is apás voltam,sokkal erősebb kapocs köt hozzá,mint Anyához.Ezért is vagyok ennyire fiús.
-Oké,de ugye ti is jöttök?-fordultam a többiek felé,mire ők egy-egy bólintással válaszoltak kérdésemre.
Kisétáltunk,majd beültünk az Audimba és elindultunk.

Fél órával ezelőtt
~Lottie~
Niall és Én bevonultunk a szobámba,és pont megcsókolt,amikor csörgött a telefon.Tiszta ideg voltam,hogy hogy merik félbeszakítani azt az eseményt,amire már olyan régóta várok.
-Igen?-szóltam bele a készülékbe.
-Ön Samantha McCurdy?-kérdezte egy férfi hang.
-Nem,én a barátnője,Charlotte Pucket vagyok.Miben tudok segíteni?
-Be kellene fáradniuk a kórházba,ugyanis Flynn McCurdy-t súlyos baleset érte.Kérem siessenek!-mondta majd letette.Semmi elköszönés,vagy valami.Hát,oké...De amint tudatosult bennem az előbb elhangzott néhány szó elsírtam magam.Szeretem Flynn-t,lassan már apám helyett is apám.Felküldtem Niall-t,hogy szóljon Sam-nek.Sajnálom szegényt!

~Sam~
Odaértünk a recepcióhoz.Nagyon ideges voltam.Mégis mi fog történni?
-Jónapot!Flynn McCurdy-hoz jöttem.Hol találom?-varázsoltam egy kedves mosolyt az arcomra.Valljuk be,nehezen sikerült...
-Az első emelet, sürgősségi osztály, 105-ös ajtó lesz az.
-Köszönjük.-mondta Liam,majd támogatóan karon fogott,mert láthatta rajtam,hogy mindjárt összeesek.
Felérve bekopogtam,majd félve nyitottam ki az ajtót.Féltem,hogy mi fog fogadni,féltem,mert nem tudtam,hogy most mi lesz.Féltem,mert talán elveszíthetem az édesapám.
Bent egy ágy volt,egy tévé,három kanapé és egy fürdő.Az ágyon Apa feküdt.Közelebb mentem hozzá,majd leültem a kanapéra megfogtam a kezét,majd beszélni kezdtem hozzá.
-Szia,Apa!Én vagyok az,Kistücsök!Remélem jól vagy...Remélem felépülsz...Remélem nem hagysz itt-mondtam szipogva.Ekkor nyitott be egy orvos.
-Jónapot!Ön Samantha McCurdy?
-Igen én vagyok.Mi történt az édesapámmal?-kérdeztem sírva.
-Nos...Nem tudom,hogy tudott-e róla,de a szülei a válás küszöbén álltak.Mr.McCurdy elment kiszellőztetni a fejét,és amikor az egyik zebrán sétált volna át jött egy részeg,bedrogozott sofőr,és elgázolta.Az állapota  folyamatosan romlik,nem sokáig tudjuk életben tartani.Őszinte részvétem!-motyogta a doki.
A lelkembe döfött,hogy elmondta a történetet.Az Apám meg fog halni.Minden bizonnyal még ma.Én szeretnék itt lenni vele utoljára,fogni a kezét,és úgy,ahogy ő régen,most én mondanék neki mesét.Elmesélném,milyen volt,amikor megtanított biciklizni,vagy olvasni,vagy cipőtkötni.Elmesélném,hogy mennyire szeretem,és elénekelném a kedvenc dalát.Sírvafakadnék,amikor mindennek vége,és addig ölelném magamhoz,amíg tudatosul bennem,hogy meghalt.
-Sam!Most magadra hagylak,jó?-kérdezte tőlem Zayn,és kiment.
És elkezdtem a mesét.

A dal végén tényleg vége lett.Az az ember,akit a világon a legjobban szerettem meghalt.Zokogva borultam Zayn nyakába,aki szintén könnyezett,de megpróbált csitítani.

-Csak egy álom marad,hogy újra megöleljem.-suttogtam halkan.